Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

A fehete halál

A

lakosságot 1738-ban kettős csapás érte. Április 14- én nagy tűz keletkezett, ami az erős széllel 22 házat hamvasztott el. Júniusban pedig az első nagy járvány, a pestis fenyegette a lakosságot.

A pestis a középkor legnagyobb gyilkosa volt. A járvány először Ázsiában jelentkezett, majd a Közel-Keleten át érkezett Európába. A járványt Arad megyéből hurcolták be, ami először Gyulán szedte áldozatait.

Ebben a nehéz időszakban jelentős szerepet töltöttek be a Békés megyei evangélikus közösségek legkiválóbb lelkészei. Intézkedéseket hoztak, hogy a járványt megállítsák. Településenként házakat állítottak fel, melyekben a fertőzötteket különítették el.

Burián Sámuel, Csaba akkori evangélikus lelkésze minden nap kijárt az itt elhelyezett fertőzöttekhez, és kiszolgáltatta az úrvacsorát. Nagy szerepe volt a hatásos védekezés kiépítésében, a lakosság hallgatott nagy tekintélyű lelkészére, tisztában voltak a karantén fontosságával. Betartásának köszönhetően Csaba 1738. június 1. és szeptember 6. között 169 lakost vesztett, míg a szabályok ellen fellázadó Békés mezővárosában 1185 áldozatot követelt a pestis. A járvány szedte áldozatait, a halottakat a számukra kijelölt temetőben, minden szertartás nélkül hántolták el.

Forrainé Kovács Márta