Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

„Kedélyes jó uilóg uolt

A

kocsmázás megítélése nem volt mindig olyan, mint napjainkban, hiszen a kocsmák a korábbi századokban nem csak italkimérők, hanem közösségi terek is voltak.

Dedinszky Gyula írásaiból tudjuk, hogy a Csabán letelepült jobbágyok számára Harruckern biztosította birtokain a kocsmák bérlését. Ezek voltak a fiatalság szombati szórakozóhelyei, itt tartották a vasárnapi mise utáni kocsmai táncot, de például a csabai szlovák műkedvelő színjátszás is egy külterületi kocsmában vette kezdetét.

Hogy hol is volt Csaba fő kocsmája a 19. század elején, azt is a leírásokból tudjuk. „Hát bizony a legöregebb emberek is alig emlékeznek rá, hogy a község fő korcsmája ott volt a városháza előtt az utca közepén. Ott volt egy nagy pince, ajtaja a templomok felé nézett s azon keresztül több lépcső vezetett be a pincébe. A pince téglafalai mintegy rőf vagy másfélrőfnyire emelkedtek ki a földből apró pince ablakokkal s a pince teteje földdel volt behányva, amely nyáron zöldéit és virágzott. Ez volt a község ősi korcsmája. Mikor építették? homály fedi. Nem messze tőle, — a mai Fiume, akkor: nagy vendéglő szálló felé állott egy nagy gémes kút vályúval, az utasok ott fogtak ki, ott etettek és itattak, maguk pedig a pincébe vonultak egy pohár borra, vagy az elmaradhatatlan kulacsnak újra való megtöltésére. [...] A régi pince elbontatott s a volt régi földszintes városháza alatt nyílott meg újra. Utcai ajtója annak a plébánia mellett volt..."

A berendezése feltehetően olyan volt, mint az alföldi kocsmáké általában: kecskelábú asztalok támla nélküli lócákkal, ivóedények tartására szolgáló almárium, bormérő asztal ráccsal elkerített kármentővel a törékeny holmi és a bor tárolására, ami dulakodás esetén menekülő helyként is szolgált a kocsmáros számára.

Martyin Emília

124