Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

A miszlihus Gádor

O

abán, mint minden más településen fokozatosan egyre több kocsma jelent meg, amelyek egyrészt jelentős bevételt jelentettek a községnek, ugyanakkor a regálé jog bérletéért kötelesek voltak egy adott összeget fizetni a földesúrnak.

Csaba legrégebbi és legfontosabb eseményei között méltán kapott helyet a Gádor, amely az egyik legrégebbi ilyen hely volt a községben, mára azonban már megkoptak az ismereteink. így tulajdonképpen nem tudjuk, hogy mikor épült, kép sem maradt fenn a helyről, mindössze a helye ismert: a mai Városháza és Fiume szálló között helyezkedett el.

A hosszúkás pince közel 120 cm-rel emelkedett a föld fölé, és az elbeszélések alapján, apró ablakai voltak. A község korcsmájaként itt biztosították az ellátást a jegyző és a többi elöljárók részére. A Gádor közelében egy gé- meskút állt, ahol az állatokat tudták itatni.

1755-ben Hankó János összeveszett Vandlik Márton lelkésszel, és a vita során olyan tűz ütött ki, hogy ennek következtében a Gádor is leégett. Mivel a katolikus templom közelében állt, ezért végül nem építették fel újra.

Szakái Veronika