Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
Kirajzáson Csabáról A Csabára települt jobbágyság közül nem mindenki találta meg a számítását. Nem tudta elviselni ezt a környezetet: a mocsarakat, a szúnyoginváziót, az ivóvíz minőségét, továbbá az uradalom által biztosított kezdeti kedvezményeket felváltó szigorítást. A földhasználat kezdetben arra alapult, ki mennyi, melyik család mennyi földet volt képes megművelni, és amikor a föld elfáradt, további határrészt szántottak fel. Ezért a később jövőknek csak távoli vagy már kitermett föld jutott, így nem csoda, hogy több család a tovább költözést választotta. Bátran megtehették, hiszen itt Csabán - a korábbi röghöz kötött státuszukhoz képest - „szabadmenetelű" jobbágyokká váltak. Ennek okán megszaporodott a jobbágyok elszökése, elköltözése. A legkorábbi elköltözés 1721-ben történt, amikor a Berényhez tartozó Nemeskerekibe mentek a csabaiak, és alapították újjá a települést. Innen 1731-ben a lakosok a Körös folytonos áradásainak következtében átköltöztek Endrődre. Az 1722-ben újjátelepült Szarvas első lakosai is csabaiak voltak. A település első bírája, Kugyela János is Csabáról került a településre. 1747-ben nagyobb méretű kirajzás történt Csabáról az Arad megyei Apatelekre (Mocrea - a mai napig is jelentős a szlovák nemzetiségűek száma). A legutolsó nagyobb kiköltözés 1753-ban volt Ando Hrcska Tamás bírósága idején, mikor harminckét család, mintegy háromszáz fő távozott Csabáról, akik - a szarvasiakkal, orosháziakkal, herényiekkel egyetemben - részt vettek Nyíregyháza megalapításában. Vandlik Márton csabai lelkész is a Nyíregyházát újjáalapító csabaiakkal tartott. 1766-ig volt a Nyíregyházi Evangélikus Egyház lelkésze, a városban 2015-ben utcát neveztek el róla. Ando György 110
