Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

Tobbógyszöhésch Csabáról

O

aba betelepülése egy évtizedeken át tartó folyamatot jelentett, hiszen, aki ide érkezett, nem biztos, hogy végleg le is telepedett. Ekkor még gyakoriak voltak a továbbköltözések és szökések, amelyek viszont kedvezőtlenül érintették nemcsak a földesurat, hanem a vármegyét is. A vármegye közbiztonsága romlott, hiszen a továbbálló személyek nem tudtak hol élni, nem dolgoztak, így nem fizették a megszabott adót sem.

A település földesura, Harruckern János György járt a legrosszabbul, ugyanis az 1720-as évek első felében 135 család hagyta el Csabát, és emiatt végül a királyhoz fordult segítségért, hogy egy bizottság írja össze az elszökött jobbágyokat, és vizsgálja ki a szökések okait. A legfőbb ok az adó volt, ugyanis jelentősen megnőtt az aránya, illetve gyakran túlzások történtek az adó beszedése során. Ezt a folyamatot az is elősegítette, hogy mentességet kaptak azok a jobbágyok, akik a megyében telepedtek le. Az adóbeszedés hosszú vita tárgyát képezte a megye és Harruckern között, amelynek az lett a vége, hogy a Helytartótanács az adó beszedését a földesúrra, vagyis Harruckernre bízta. A megye mindezt nem hagyta annyiban, újabb vizsgálatokat követelt, ugyanis szerintük a földesúr általi adóbeszedések is kemények, amelyek újabb szökéseket eredményeztek. Végül az 1730-as évek elején lett nyugodtabb a csabaiak élete, lassult a betelepülés és a szökés mértéke is.

Szakái Veronika

108