Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1873 Új festői dimenzióban: utazás Barbizonba
1873 Új festői dimenzióban: utazás Barbizonba Munkácsy vissza-visszatért magyar témák megfestéséhez, műtermében szívesen látott vendégül magyar honfitársakat és honi festőnövendékeket, szerette a magyar zenét és ételeket is. Egy 1873. június 29-én kelt levelében így írt Cécile-nek, akkor még jegyesének: „Kedves kisgyermek! (...) Magyarországról nagybátyám néhány ismerőse van itt, akikkel a tegnapi estét töltöttem. Ez a társaság férjből, feleségből és egy nővérből áll. Tegnap este tehát nálam ebédeltünk és találd ki, hogy mit csináltak? jean feleségét megtanították túrós csuszát csinálni és így történt, hogy tegnap este nagyon jól sikerült túrós csuszát ettem, sőt még ma reggel is. (...) Most már tudjuk csinálni és Colpachon megtanítalak rá.”1 Eltévedt gyermek (1873; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) Három hónappal később, 1873 szeptemberében Munkácsy arról panaszkodott, hogy a Gyermek az erdőben című képét nem tudta befejezni Párizsban, műtermi körülmények között: „...nem fejezhetem be teljesen anélkül, hogy némi természetet ne figyeljek meg hozzá, már ma is rontottam rajta valamit...”.1 2 A megoldás Barbizonban kínálkozott, ahova magyar festőbarátjához, Paál Lászlóhoz érkezett. 1873. október 4-én ekképpen számolt be jegyesének: „Paált annyira megleptem, hogy még most sem tud magához térni” - írta. „Itt eredeti az életmód, öt frankért naponta mindent megkap az ember A-tól Z-ig. Tele van minden festőkkel, akik olyan vígan élnek, ahogyan csak lehet.”3 1 Farkas Zoltán (szerk.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 73. p. 2 Farkas Zoltán (szerk.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 78 p. 3 Farkas Zoltán (szerk.): Munkácsy Mihály válogatott levelei. Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1952. 78 p. ♦ Munkácsy Mihály: Eltévedt gyermek (1873; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) ♦ UGYANEKKOR TÖRTÉNT Miközben Munkácsy Mihály barbizoni utazását készítette elő, egy gyulai nyomdatulajdonos, Dobay János 1873. szeptember 21-én megnyitotta fióküzemét Békéscsabán, lerakva ezzel a XX. században helyben kibontakozó, európai színvonalú nyomdászati tradíció alapköveit. Ahogyan hirdette: „Van szerencsém a helybeli és vidéki közönséggel egész tisztelettel tudatni, hogy B-Csabán Széchenyi utca Csetneky-féle házban egész újonnan berendezett könyvnyomdámat megnyitottam.”1 A Munkácsy Mihály Múzeum melletti telken, a napjainkban a |ankay-Kolozsváry-Tevan Gyűjteményt bemutató épület helyén egykor álló Csetneky házban működő jól felszerelt nyomda berendezését hat év után Povázsay Sándor és Povázsay László vásárolta meg. Az Evangélikus Nagytemplom mögött, a Kossuth tér 10. szám alatt indították el vállalkozásukat. Velük egy időben Takács Árpád a mai Szent István téren nyitotta meg nyomdáját. Békéscsaba — Vasút-ut 1 Idézi: Gécs Béla: Csabai bírók - csabai históriák 1717-1918. Békéscsaba, Typografika Kft., 2008. 89. p. ♦ A Tevan Nyomda épülete az alapítás utáni években (1903 és 1909 között; Munkácsy Mihály Múzeum)« MUNKÁCSY CAPRICCIO
