Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)

1863 Az első siker az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnál

Reök Lajosné, járossy Júlia képmása

[1864; Munkácsy Mihály Múzeum)

A Reök Lajosnét ábrázoló kép legfőbb jellemzője a homogén, sötét háttér előtt ülő modell arcán lévő leheletnyi mosoly, amely a Munkácsy nagynénje által valószínűleg az évek során megőrzött szelíd derűt jelzi.

A kép festésmódja, az arc megragadása nem kevés hasonlóságot mutat Szamossy Elek portrémunkáinak többségével. A Békés vármegye egykori hivatalnoki ősgalériájába tartozó, utólagos átfestésektől szerencsés módon máig mentes, báró Wenckheim Lászlót ábrázoló térdkép3 jól példázza azt a sallangoktól mentes, egyszerű, tiszta és tetszetős beszédmódot, amelynek elsajátítására Szamossy fiatal tanítványát, a tizenhét éves Munkácsyt Gyulán ösztönözte. A bal félprofilban ábrázolt nőalak öltözékének megfestése odafigyelésről, a ruhadarabok részletező bemutatása aprólékos gondosságról árulkodik. Törekszik a viseleti darabok anyagának érzékletes megragadására úgy, hogy a néző a látott textilfajtákat felismerhesse, valamint az ékszerek jellege nyomán azonnal elhelyezhesse a modellt a társadalom rendszerének megfelelő skatulyájában. (Ez a festőkkel szemben alapvető elvárás volt a XV. századtól kezdve.)

3 Szamossy Elek: Báró Wenckheim László

(1881; Erkel Ferenc Múzeum)

♦ Munkácsy Mihály: Reök Lajosné arcképe (1864; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦

♦ Munkácsy Mihály:

Reök Irén portréja (1864; Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria) ♦