Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1858 „Mit csináltál megint?”
1858 „Mit csináltál megint?’’ mMunkácsy 1858 novemberétől két évet töltött Aradon Albrecht Ferdinand asztalosműhelyében segédként, ám megbetegedett, emiatt 1861 januárjának elején kénytelen volt visszautazni nagybátyjához. Reök István a megyerendszer újjászervezése kapcsán 1860-ban tiszttartó tanácsnok, majd a következő esztendőben törvényszéki bíró lett Gyulán, így a tizenhat éves Munkácsy Aradról új otthonba, Gyulára tért haza. Ekkor nagybátyja családjával a jól működő műhelyt fenntartó Oláh György asztalosmesternél lakott, az egykori Pacsirta utca 1301.1 (ma Munkácsy utca 15.) számú házban. Nagybátyját váratlanul érte a fiú hazatérése. „Nem mondhatom, hogy túlságosan szívesen fogadott - írja önéletrajzában. - Fogalma se volt arról, hogy nyomorgok és beteg vagyok. - Mit csináltál megint? - kiáltott rám. - Ilyen semmiség miatt otthagytad a helyedet? (...) Másnap nagy lázam volt, s miután ezt látták, gyorsan elküldték az orvosért, aki váltólázat állapított meg és gondosan kezelt.”2 Munkácsy a Gyulán betegeskedéssel töltött év elején, 1861 januárjában kezdett rajzolással foglalkozni, először csupán unaloműzés gyanánt. Reök István szerény metszetgyűjteményének darabjait vette sorra. Az Emlékeimben így írt a szárnypróbálgatásokról: „Pontosan emlékszem erre az estére. Minden perc az eszemben van még, ahogy előrehaladtam a rajzolással. Milyen türelmetlenül vázoltam fel először a körvonalakat, aztán milyen boldogan kezdtem el, hogy a szakállat, a bajuszt és a szemet megrajzoljam... Lassankint kialakult a rajz és a papiroson megjelent Széchenyi feje, valóban hasonlított az eredeti képhez. Hirtelen megszólalt valaki a hátam mögött: 1 Czeglédi Imre: „Nem szeretne festő lenni?” Munkácsy Gyulán. Gyula, Gyula Város Polgármesteri Hivatala, 2014. 72. p. 2 Munkácsy Mihály: Emlékeim. Bevezető: Végvári Lajos. Budapest, Hungária Könyvkiadó, 1950. 57. p.- Te még nem alszol? A nagybátyám, ki közben hazajött. Féltem, hogy kikapok tőle. O csak odanézett a rajzomra, látszott rajta, hogy nagyon meg van lepődve és hosszan szemlélte az arcképet, amely már majdnem teljesen elkészült. Végre megszólalt örvendezőn: - Nna! Talán még festő is lehet belőled!”3 3 Munkácsy Mihály: Emlékeim. Bevezető: Végvári Lajos. Budapest, Hungária Könyvkiadó, 1950. 58. p. si>SC&6t<- á’ícríí -Oo y/ c 'Cc'C fLootp? 'ihr. oCy/r ♦ Munkácsy Mihály: Szolimán Ákos arcképe ( 1861; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ Giovanni Segantini (Arco, Itália, 1858. január 15 - Pontresina, Svájc, 1899. szeptember 28.) az 1890-es években a svájci Alpokban éli puritán, művészi szempontból azonban igen termékeny életét. Próbálja definiálni az ember természetben elfoglalt helyét, s e filozófiai háttér irányítja alkotómunkájában is. Az Alpok zavartalanul tiszta tájlátványában a fény változását is tanulmányozza. Életének utolsó évtizedében különösen foglalkoztatja az anyaság témaköre. A tisztán szecessziós forma- jegyeket viselő Az élet angyala az óvó, gondoskodó, ragaszkodó anyai szeretet erőteljes hatású megjelenítése. UGYANEKKOR TÖRTÉNT 0-mm/ ♦ Giovanni Segantini: Az élet angyala (1894-1895; Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria) ♦ 19 MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM, BÉKÉSCSABA
