Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1886 Búcsú egy baráttól: az utolsó találkozások Liszt Ferenccel
komponálta egyházzenei művét, az Esztergomi misét, melynek 1856. augusztus 31-én volt az ősbemutatója. Három évtizeddel később, 1886. március 25-én előadták a művet a párizsi Saint Eustach templomban. Az eseményen a zeneszerző barátai, Munkácsyék is jelen voltak. Négy hónappal később, 1886. július 14-e körül a zeneszerző rövid ideig Luxemburgban, a Munkácsy családnál vendégeskedett a colpachi kastélyban. A zeneszerzőt egy kitűnő hangszer várta, amely még 1903-ban is a kastélyban volt: „Mindjárt a belépéskor szemembe ötlött az a zongora, a melyen Liszt Ferencz a Rákóczi indulót játszotta, mikor Haynald Lajos itt e küszöbön búcsúzott Munkácsyéktól...”2 Az idős zeneszerző innen erős megfázással, igen betegen utazott Brüsszelbe, ahol élete utolsó koncertjét adta. 1886. július 21 -én érkezett Bayreuthba leányához, Cosima Wagnerhez. Az ekkor már három éve megözvegyült asszony élete egyik nagy erőpróbájára készült, először vezette az ünnepi játékokat egyedül. Liszt Ferenc tüdőgyulladásban szenvedve töltötte leánya közelében utolsó napjait. 1886. július 31-én hunyt el. Bayreuthban helyezték örök nyugalomra. 2 Szalay Imre: Colpach. In: Vasárnapi Újság 50/49. 1903. december 6. [805.] p. ♦ Haynald Lajos fotóportréja (1880; fotó: Alinari Fratelli, Róma; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ Liszt Ferenc arcképének kiindulási alapként való felhasználásával a XX. században Orosz István (Kecskemét, 1951. október 24.) TivoLiszt / Liszt Ferenc Tivoliban, a Villa d'Este kertjében című művén találkozunk. Bár Orosz István az őt jellemző grafikai stílusra igen fiatalon rátalált, azon belül mindig képes újdonságok létrehozására. Folyamatosan szellemes megoldások és ábrázolási lelemények születnek a keze alatt, mióta 1975-ben megszerezte diplomáját a Magyar Iparművészeti Főiskola Grafika Tanszékén. Mesterévé vált annak, hogy a sejtetés és a témaközlés határait egybemossa. Alkotói fantáziájának alapja a változékonyság, az illékonyság, az illúzió. A TivoLiszt/Liszt Ferenc Tivoliban, a Villa d'Este kertjében című művén ismét megtéveszti a befogadót, de természetesen ismét megadva a feltétlen tiszteletet az ábrázolás tárgyának, ezen a lapon Liszt Ferencnek. A Tivoli belvárosában lévő kastélyt II. Ippolito d’Este, Ferrara város püspöke építtette, a munkálatok elvégzésével pedig Pirro Ligorio építészt1 bízta meg. A villát 1624 és 1918 között a Habsburgok birtokolták. Ebben az időszakban számtalan jelentős személyiség és sok híres művész is megfordult a villában, Liszt Ferenc évenkénti rendszerességgel élvezte a ház vendégszeretetét. A valóság művészi átírásának célját szem előtt tartva a Villa d’Este kertjében jól megfigyelhető geometrizáló tendenciákat Orosz István figyelmen kívül hagyta. A környezet megformálását hangulatában Liszt Ferenc szenvedélyes zenéjéhez igazította, akinek arcát a kastély épületével és az azt övező növényvilággal rajzolja meg. A ma is nagyon jó állapotú kertet a művész romantizálta, mely hatást az ábrázolás előterébe helyezett szobrok és szobor torzók, valamint a feliratot hordozó kőtömb szerepeltetése csak 1 D. I.: Pirro Ligorio. In: http://www.treccani.it/enciclopedia/pirro-ligorio. (Dizionario-Biografico)/ MUNKÁCSY CAPRICCIO 138
