Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)

1882 A közönség kedvencei: szalonképek és csendéletek

megfelelőek. Igaz, hogy a csendélet műfaja igen nagy számú témavariációt és - ebből fakadóan - értelmezési tartományt vonultat fel fejlődés- története során, de Munkácsy a Makart-csokrok köré szervezett dísztárgyakból (porcelánok és csillogó fémedények) komponált összeállításokat kedveli némi textilkiegészítéssel. A Karlovszky Bertalannal közösen festett példán kívül nem látunk nála gyümölcsöket és zöldféléket, s madarakról, könyvekről stb. pedig szó sem lehet nála az önálló táblákon.

Virágcsendélet kis tállal (1882; Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria)

A Virágcsendélet kis tállal viszonylag kevés elemből összeálló kompozíció. A hullámzó levélszélű világossárga tulipánból, a leheletfinom, ötszirmú fehér virágból és - többek között - az egyik legmagasabbra növő tavaszi hagymás növényből, a narancsszínű császárkoronából összeállított csokor a Munkácsy által olyannyira kedvelt kék vázák egyikébe kerül. E kék vázák használatára a megfelelő színkontraszt megteremtéséhez van szüksége virágcsendéletein.

Sétány a Pare Monceau-ban (1882; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA)

Ez a kép Munkácsy kedvelt párizsi sétahelyét, az első elegáns műtermének közelében lévő Monceau parkot ábrázolja, ahol a szalonok csukott ablakai, súlyos függönyei mögül a szabadba kívánkozókat mutatja apró tevékenységgel kísért levegőzés közben. (A parkot 1895-ben Munkácsy alkonyi fényben, kandeláberektől megvilágítva is megfesti egy igen nagyméretű táblán.)

A városi parkokban manapság nem túl gyakori nemes faóriások között nyugalmat találó nőalakok gyermekeikkel együtt érkeznek a felügyelet gondját vállukról levevő dajka társaságában. A kép előterében lévő, a komplementer hatás kedvéért vörös kalapot viselő asszony talán horgol, erre utal egy, a tengerentúlon lévő grafitmunka, amely ehhez a képhez készült rajzvázlat. Tevékenységében olyannyira elmerülni látszik, hogy sem gyermekei, sem a természeti környezet nem képesek magukra vonni a figyelmét.

A fák lombrésein átsütő fény foltokban az út felületére, valamint a gyepre vetül, de megcsillan a fák törzsein és a pádon is. A fák ágai és a lomb festői problematikájának megoldásában láthatóan örömét leli a festő, de az előtér elemeinek kibontása némi nehézkességet hordoz. A talajra vetülő tünékeny fényfoltok igen merevek és fényképszerűén moccanatlanok, nem a közvetlen benyomás nyomán a helyszínen festett kép érzetét keltik. Viszont a közönség általában a figuracsoport sugározta bájra koncentrál, így az előbbiek mit sem vonnak le a Sétánya Park Monceau-ban népszerűségéből.

♦ Munkácsy Mihály: Sétány a Pare Monceau-ban (1882; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) ♦

♦ Munkácsy Mihály: Virágcsendélet kis tállal

(1882; Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria)