Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1882 A mester a császárnál
vászon méretével, és egyáltalán, a mű diadalútjával kapcsolatban. A felcsigázott közönség kíváncsian várta a festményt. Várta Krisztust. Várta az Istenembert. A régi Műcsarnok épületében 1882 februárjában és márciusában rendezett kiállítást, amelyen több vázlat is szerepelt, nyolcvanezren látták. A bankettek egyikén a magát mindig is magyarnak valló festő így nyilatkozott: „A lelkem (...), a lelkem ezer szállal kötődik szent hazámhoz, és szívem minden dobbanásával, lelkem minden erejével egyetlen törekvésem, hogy külföldi sikereimmel a magyar művészetet támogassam és szolgáljam.”2 Munkácsy barátja, Szmrecsányi Miklós így írt az 1882-es magyarországi bemutatóról: „Emlékezetes napok voltak azok. Az egész nemzet ünnepelte az asztalosinasból világhírűvé lett mestert. A falunépe messze földről elzarándokolt, hogy megcsodálja remekműveit. Rubenst Antwerpenben és Thorwaldsent európai diadalútján Kopenhága felé nem fogadták szebben, mint Munkácsyt az egész magyar társadalom. És csak felemelő érzéssel lehet arra visszagondolni, hogy mily őszintén, mennyire egy szívvel és egy lélekkel nyilvánult az egyhangú lelkesedés a nemzetnek nagy művészfia iránt.”3 1882 februárjában, a Krisztus Pilátus előtt című kép budapesti bemutatója idején a művész tiszteletére rendezett fogadáson jelmezes felvonulást tartottak. Munkácsy Rubens jelmezben, felesége pedig Stuart Máriaként jelent meg. Munkácsy Mihály tiszteletére 1882. február 25-én Budapesten egy koncertet rendeztek, ahol Liszt Ferenc eljátszotta 16. Magyar rapszódiá- ját, amelyet a festőnek ajánlott. A koncert előtti napokban a festő és neje meglátogatta a zeneszerzőt az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia épületének első emeletén lévő elnöki lakosztályában. (A második emeleten a Himnusz gyulai származású zeneszerzője, Erkel Ferenc igazgató lakott.) E találkozás alkalmával merült fel Liszt Ferenc portréjának ötlete. A festő meghívta a zeneszerzőt párizsi műtermébe, hogy majdan megfesthesse arcképét, de a megfelelő alkalomra Munkácsynak négy évet kellett várnia. 2 Idézi: F.|ranz| Walther Ilges: M. von Munkácsy (1899). In: Markója Csilla (szerk.): Munkácsy-olvasókönyv. Enigma, XII/43-44. 2005. 188. p. 3 Szmrecsányi Miklós: Visszapillantás az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 50 éves múltjára. In: Művészet 10/3. (1911). In: http://www.mke.hu/lyka/10/097158-tarsulat.htm ♦ Munkácsyné Stuart Mária-jelmezben Budapesten (1882 február; fotó: Ellinger Ede és testvére, Budapest; Munkácsy Mihály Múzeum) ♦ időből. De bizonyára legelőbb vette észre a nem mindennapi tehetséget Székely Bertalan, a ki első mestere volt |antyiknak a festészetben. Ugyancsak egy vizsgálati kiállításon tűntek fel jantyik rajzai Munkácsy Mihálynak is, s az akkor pályája zenitjén levő mester nem is hallgatta el, hogy nagy reményeket köt jantyik jövőjéhez...”1 Az Üstökös című, akkor fennállásának negyedszázados évfordulóját ünneplő magyar élclap 1882. évi első száma a címlapon közölte )antyik Mátyás rajzát. Ezzel a megjelenéssel lépett Jantyik a közönség elé. Ebben az időben, feltételezhetően, 1882 februárjában ismerkedett meg Jantyik Mátyás Munkácsy Mihállyal Budapesten. A Parlament képzőművészeti díszítményeire vonatkozóan 1898-ban kiírt falképpályázaton Jantyik Mátyás nyerte el a lehetőséget a kupolacsarnokból nyíló főrendiházi ülésterem - eredetileg Munkácsy Honfoglalása számára fenntartott - zárófalán lévő két freskó megfestésére. (A pulpitust - akusztikai okokra való hivatkozással - megemelték, így az egybefüggő nagy falmező, amelyre a Munkácsy-képet tervezték elhelyezni, megszűnt. Jantyik két kisebb felületet kapott.) 1901 -re készült el a II. Endre meghirdeti az aranybullát és a Mária Terézia a pozsonyi országgyűlésen (Vitám et sanguinem!). A terem által a II. világháború idején elszenvedett súlyos sérülések a két Jantyik-képet szerencsés módon nem érintették. 0 1882-ben ismét építészeti pályázatot írtak ki a magyar Parlamentre vonatkozóan. A pályázaton a Műegyetem egyik tanára, az akkor negyvenhárom esztendős Steindl Imre nyert, aki neogótikus épületet álmodott az adott eszméhez és funkcióhoz. Az építkezés 1885-ben vette kezdetét, és tizenhét éven keresztül tartott, s lett a kor legjelentősebb magyarországi beruházása. 1 Esztegár László: Jantyik Mátyás. In: Művészet 2/6. 1903. In: http: http://www.mke.hu/lyka/02/ muveszet_02_jantyik.htm htm MUNKÁCSY CAPRICCIO
