Gyarmaty Gabriella: Munkácsy capriccio. A festő, a kortársak és a világ legnagyobb Munkácsy gyűjteménye - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 4./41. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2016)
1880 Reprezentatív szalonképek, a tradíció kötöttségétől mentes tájképek
i88o Reprezentatív szalonképek, kötöttségektől mentes tájképek Tájkép / Franciaországi látkép (1880; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) Ahogyan ez a Mosónők II. című képhez készült vázlat is tanúskodik róla, Munkácsy általános értelemben vett jellemzőjének tekinthető, hogy igen hevesen reagált bizonyos művészi impulzusokra. Feltételezhető, hogy látta az impresszionisták első kiállítását Párizsban, és bár elzárkózott vezérelveiktől, már a Poros út is mutatja, új irányt vett a festő tájszemlélete. Az 1880-ban készült Tájkép az akkor kialakított beszédmód újbóli felbukkanását jelzi. Igen ritka, hogy egy magán- gyűjteményben fellelhető legyen a művel együtt annak előtanulmánya vagy vázlata is. A kisméretű, lendületesen festett, gyorsan felrakott, önálló tájképként is helyét megálló vázlat a szintén Pákh Imre gyűjteményében lévő Mosónők II. előkészítésekor születhetett. Mosónők II. (1880 körül; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) Munkácsy, mint ismeretes, szerette tájait figurákkal benépesíteni, bár staffázsalakjai olykor főszereplőkké lépnek elő, máskor viszont azt látjuk, hogy különféle emberi tevékenységek bemutatása ürügyén ♦ Munkácsy Mihály: Tájkép / Franciaországi látkép (1880; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) ♦ ♦ Munkácsy Mihály: Mosónők II. (1880 körül; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) ♦ Munkácsy Mihály barátját, Adolphe Juliién francia zenetörténészt az 1880-as évek végén örökítette meg ezen a sokáig lappangó, körülbelül tíz évvel ezelőtt egy francia aukción felbukkant táblán. Adolphe Juliién (Párizs, Franciaország, 1845. január 6 - Pierre-Saint-lés Lemours, Franciaország, 1932. augusztus 30.) a párizsi zenei élet közismert szereplője volt. Termékeny szerző, aki 1874-ben jelentette meg a Histoire du théátre de Madame de Pompadour, dit Théátre des petits cabinets 1747-1753 című művét, ám a következő évben máris új szakmunkával szolgált La comédie a la cour de Louis XVI: le théátre de la reine á Trianon címen. Könyveinek javarésze több kiadást is megélt, ma is színház- és zenetörténeti forrásmunkának számítanak. UGYANEKKOR TÖRTÉNT Adolphe Juliién arcmásával azonban találkozunk Henri Fantin-Latour (Grenoble, Franciaország, 1836. január 14 - Búré, Franciaország, 1904. augusztus 25.) a párizsi Musée d'Orsay-ban őrzött 1885-ben készült Zongora körül című csoportképén is. Fantin-Latour később egy rézkarcot is készített az akkor már idősödő zenetörténészről. ♦ Munkácsy Mihály: Férfi portré / Adolphe Juliién (1880 körül; v. Pákh Imre gyűjteménye, USA) ♦ MUNKÁCSY CAPRICCIO 98
