Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Kunágota - Boldog Antal földje
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 2 0 15 1956-1957-ben ugyanitt további 40-45, 11-13. századi sírt tártak fel, valamint templom és települési maradványokat. A leletanyag hasonló a korábbi ásatások anyagához.153 Itt tehát egy all. században induló, és a 13. századig használt templom körüli temetővel van dolgunk. All. században felgyorsult a magyarság letelepülése. Állandósulnak a falvak, és lassan elkezdődik a templomok építése is. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a honfoglaló magyarság korábban nem ismerte a földművelést. Bolgár-török eredetű a sarló, eke, tarló, árpa, búza, szérű, boglya, szór, őröl, dara szavunk. Ezek még a honfoglalás előtt kerültek nyelvünkbe. A már korábban említett Dzsajhani bokharai földrajzíró ide vonatkozó, 920 körüli adatai is Ibn Ruszta és Gardizi munkáiban maradtak fenn. Arról számol be, hogy „A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van”. Nem is lehet ez másképpen, hiszen egy teljesen nomád nép néhány évtized alatt nem tudott volna áttérni s földművelésre. Nem csak gabonát termesztettek őseink. Az eddigi régészeti adatok alapján a következő magvakat ismerjük a korai magyar településekről: köles, búza, rozs, őszibarack, len, hajdina, mogyoró, szőlő, dióbab, köles, alma, cseresznye, meggy, apró szulák, lencse, bükköny, borsó, kender, konkoly. A honfoglalás után természetesen nagyszámú, földműveléssel összefüggő tudás, eszköz került a magyarsághoz, amit az átvett szláv szavak bizonyítanak. Kunágota Boldog Antal Földje B alázs Péter, a Csanád megyei Kunágota község segédjegyzője 1925 januárjában néhány „régiséget” küldött Móra Ferencnek, a szegedi múzeum igazgatójának. A tárgyak mintegy másfél kilométerre a falutól, az akkor Boldog Antal tulajdonában levő földterületen, homokbányászás közben kerültek elő. Móra Ferenc hírt kap arról, hogy két aranyfüggőt is találtak, és ezek egy ékszerészhez kerültek. Mórának sikerül megtalálnia az ékszerészt, és megszerezte a 1155 gr-os karikákat. 1925. október 10-15. között Móra Ferenc ásatást vezet a helyszínen. A már szétdúlt mellett még három bolygatatlan és két erősen bolygatott sírt talált, így összesen 6 sír került elő. A sírok homokba voltak ásva, kb. 130-150 cm mélyen. A feltárt 6 sír leletei: Három sírban, a 2. 3. 4. sírban volt lókoponya és lóláb csontok, 4 sírban, az 1.2. 3,.4 számúban kengyelek, négy sírban, az 1. 2. 3. 4. számúban, zablák, egy sírban, a 3. számúban, hevedercsat volt. Kettőben, a 2-4. számúban, vaskarika, az 1. sírban kétélű kard, bronz markolatvédővel, a 3. sírban íj csontlemezei, a 2-3. számúban nyílcsúcsok, a 2. sírban kés került elő. Kova és csiholó a 2. 3. sírban, nyitott sima, arany-, ezüst- és bronzkarikák az 1. 2. 4.5. sírban, nyakperec töredékei a 4. sírban, vascsat, szíjvégek és veretek a 2. sírban, keskeny aranylemezek az 1., 2. sírban volt. Felvarrásra szolgáló ezüstlemezek a 2. sírban, hármas szíjelosztó karika a 2. sírban, levél alakú ezüst lemezcsüngő, közepén mandulaszerű mélyedés aranyozással a 4. sírban került elő.154 A teljes anyagot terjedelmi okok miatt nem tudom itt ismertetni, de a két legjelentősebb sírról essék néhány szó. 153 Méri István: Kardoskút-Hatablak. Régészeti kutatások az 1957. évben. Régészeti Füzetek 10. (1958) 56-57., Méri István: Kardoskút- Hatablak. Archaéológiai Értesítő 85. (1958) 94., Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II. Budapest, 1962. 46., 154 Móra Ferenc: Lovassírok Kunágotán. Dolgozatok a Szegedi Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből (Szeged, 1925-1943) 1926. 123-135., Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II. Budapest, 1962.50., A leletek az szegedi Móra Ferenc Múzeumban vannak.
