Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Kamut - Kósa-tanyák
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba | 2 0 1 5 Kamut Kósa-tanyák A z eddig megjelent szakirodalom szerint 1935-ben egy honfoglalás kori sír került elő a lelőhelyen, melyet a szakirodalom, mint Békés-Földvári dűlői leletet ismert meg.141 A Békési Hírlap XV. évf. 28. száma, 1935 július. 14.-én, a 3-4. oldalon a következő tudósítást adta a lelet előkerülésének körülményeiről: „Még a múlt év derekán történt, hogy Kása Gábor gazda a földvári dűlőben levő tanyáján homokot termelt ki. A homokgödröt földje leghátasabb részén ásta meg. A gödörben egy csontvázat talált, mellette egy fokossal és két kengyelvassal. Feltűnt neki, hogy a csontváz mellett egy lófej is van.” Ha igaz a tudósítás, akkor a leletek nem 1935-ben, hanem 1934-ben kerültek elő. A tárgyakat a Magyar Nemzeti Múzeumba juttató főszolgabíró jelentése szerint a tanya tulajdonosa korábban edénytöredékeket is gyűjtött a domb túlsó oldalán.142 A tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeumban Békés- Völgypart, Kosa Gábor földje néven vannak nyilvántartva. Egy vasfokos, valamint egy vállas típusú ép és egy talpaló nélküli vaskengyel töredéke van a leletanyagban. A lelőhely a községtől délkeletre, a Kondoros-völgy fenekén található. Itt az ér K-i lejtőjén áll három tanya, melyek mindegyike a Kosa család tulajdonában volt. A tanyák közül a két szélső volt Kosa Gáboré. Az 1989-es régészeti topográfiai bejárás során csak annyit sikerült megállapítani, hogy a sír a három tanya bármelyikén, illetve a körülöttük levő szántóföldeken bárhol előkerülhetett, pontosabb helymeghatározásra nincs lehetőség.143 Bálint Csanád megállapítása szerint a balták, néhány korai esettől eltekintve, főként a 10. század második feléből, utolsó harmadából származó sírokból kerülnek elő.144 A kengyel típusa alapján szintén a 10. század második felére keltezi a leletet Kovács László.145 A balták, vállas kengyelek a királyi birtokok, várbirtokok, nemzetségi központok táján kerülnek elő.146 Mindezeket figyelembe véve egy a 10. század második felére keltezhető honfoglalás kori lovassír került itt elő. Az aránylag könnyű fejű fokosok, harci balták már a szkíta kortól ismertek voltak. Eltérő méretük arra enged következtetni, hogy eltérő volt a nyélhosszúságuk is'. A nagyobb, nehezebb típusokat rövidebb nyéllel, a könnyűeket hosszabb nyéllel lehetett használni. A sokszor egészen könnyű honfoglalás kori fokosokat, baltákat első pillanatra talán nem is tartja az ember komoly fegyvernek, de megfelelően hosszú nyéllel ellátva hatalmas ütést lehetett velük mérni akár az ellenségre, akár az állatokat támadó rablókra, farkasokra és más vadakra. Eddig közel 100 példányát ismerjük, amelyeket 11 típusba lehet sorolni. A kamuti a „fokos balták” közé tartozik. Aránylag könnyen előállítható fegyver volt, ugyanakkor a fa nyél miatt sérülékeny is. A honfoglalás kori harcosok, pásztorok nyilván tudták, milyen fából és milyen kezeléssel lehetett jó nyelet készíteni, de közelharcban, kard elleni küzdelem esetén, ennek ellenére, könnyen megsérülhetett a nyél. Pásztoraink napjainkig használják a fokost, melynek használata végigkísérte az egész magyar történelmet. 141 Banner János: Békés község területének története a honfoglalás koráig. Békés, 1939. 22., Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II. Budapest, 1962. 23., Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyósi pálligeti táblában. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1/1971. 86. és 16. 18. jegyzet. 142 Jankovich B. Dénes-Medgyesi Pál-Nikolin Edit-Szatmári Imre-Torma István: Magyarország régészeti topográfiája. 10. Békés megye régészeti topográfiája. IV./3. Békés és Békéscsaba környéke. 1-2. Szerk.: Jankovich B. Dénes. Budapest, 1998. 488. és 122. t. 4-6. 143 Uo. 488., A leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban vannak. 144 Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyósi pálligeti táblában. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1971) 82. 145 Kovács László: Honfoglalás kori sírok Nagytarcsán. II. A homokbányái temetőrészlet. Communicationes Archaeologicae Hungáriáé 1986/87. 93-121., 146 Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyósi pálligeti táblában. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (1971) 86.
