Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Gyula - Fövenyes
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba | 2 G 1 5 (fémberakással) díszített. A talpalókon alul egy gerinccel vannak megerősítve.136 Van két hurkos fülű, körte alakú kengyel is, valamint ide tartozik talán még további 4 kengyel és 2 vagy 3 csikózabla töredéke, továbbá egy kétélű kard rövid keresztvassal. A kengyelek a kora avarokkal jelennek meg Európában. Valószínűleg már a szkíták is használtak kezdetleges, szíjból készült „kengyelt”, a keleti hunok pedig fából készítették azokat. A fémkengyel az isz. 3-4. században jelenik meg Közép-Ázsia szívében, és innen terjed el. Sokan azt hiszik, hogy a kengyelnek csak a lóra való felszállásban van szerepe. Valójában sokkal összetettebb a funkciója. A kengyelben a lovas fel tud állni, és így ugratás közben szabadabban tud mozogni a ló. Ugyanakkor felállva a kengyelben sokkal nagyobb ütést lehet mérni az ellenségre, jobban el lehet mozdulni egy ütés vagy egy szúrás elől. A lándzsa használatakor pedig sokkal biztosabban ül a lovas a nyeregben, ha megvetheti lábát a kengyelben. Mindez különösen később, a lovagkorban lesz fontos, amikor a lándzsa a lovag fő támadófegyvere, illetve lovagi tornákon a lándzsatörés az egyik fő küzdőforma. Honfoglaló magyarjainknál az egyik legfontosabb szerepe mégis az íjászatban lehetett a kengyelnek. A lábát a kengyelben megvető harcos sokkal biztosabban tudott minden irányban, így hátrafelé is, lőni az íjával. A honfoglaló magyarság ismerte a fakengyeleket is, ez a leletek alapján egyértelműen megállapítható. Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért nem találúnk mindig kengyelt azokban a lovassírokban, amelyekbe belehelyezték a teljes lószerszámot. A fakengyel a magyar néprajzi anyagban éppúgy előfordul, mint a keleti rokon népeknél. A baskíroknál tudunk szaruból készült kengyelekről is. Ha fából készültek, akkor keményfából hajlították őket, a füleket fémmel erősítették meg, ahogy azt a honfoglalás kori leletek is igazolják. A fakengyelek használatának több oka is volt. A fő ok az lehetett, hogy a vas drága volt ebben az időszakban, nem mindenki tudott drága vaskengyelt beszerezni. Ugyanakkkor szerepe lehetett annak is, hogy a vaskengyelek télen nagyon lehűlnek. A honfoglalás kori kengyelek ívelt talpalói alapján tudjuk, hogy a honfoglalás kori csizmák puha talpúak lehettek, vagyis vékony volt a talpuk. El lehet képzelni, mennyire áthatolt a kengyelvas hidege a csizma talpán, akármennyire is kibélelték a csizmát. A fakengyelek azonban közel sem hűltek le annyira, mint a vaskengyelek.137 A tausírozás elterjedt díszítési forma volt, melyet a honfoglaló magyarság is ismert. Esetünkben a kengyelek vas szárába bevésték a mintázatot, majd ebbe ezüstszálakat kalapáltak. A végén lecsiszolták a felületet, és a minta láthatóvá vált. Gyula Fövenyes A Gyula-Fövenyesen végzett ásatás eredményeként 11. századi sírok is feltárásra kerültek. A leletanyagban bronz karperec, három szál bronzhuzalból fonott, hurkos-kampós záródású bronz nyakperec, sima bronz hajkarikák, három ezüst érme található.138 A 22. sírból I. István király (1000-1038) ezüstpénze, és II. Géza király (1141-1161) ezüstpénzének töredéke került elő. Igen vékonyak. A 24. sírban I. István király töredékes ezüstpénze volt. Az 50. sírban a mellékletek között volt egy bronzkarperec darabja és egy bronzhuzalból készült, nyitott hajkarika.139 136 A leletek a Érkel Ferenc Múzeumban vannak. 137 Dienes István: A honfoglaló magyarok fakengyele. Folia Archaeologica X. (1958) 125-142. 138 Bálint Alajos: A kaszaperi középkori templom és temető. - Das Gräberfeld und die Kirche von Kaszaper aus dem Mittelalter. Dolg 14. (1938) 153-156., A leletek a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban vannak. 139 A leletek a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban vannak.
