Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Ecsegfalva - Bokros-halom (Túrkeve-Ecsegpuszta)
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei Az 1938-as tárgyak elvesztek. A tarsolylemez aranyozott ezüstlemezből készült.101 A szimmetrikusan elrendezett palmettacsokorral díszített lemez közepén és sarkainál egykor kőberakás volt. A hátteret mélyre kalapálták és aranyozták. Ékkőberakások jelölték a mintázat csomópontjait. Az ékkövek kihullottak, de a foglalatok egyértelműen jelzik a helyüket. A középső foglalatot sima perem keretezi. Az elrendezés az ősi típusú, véretekkel díszített fedelű tarsolyokat idézi. A dúsan burjánzó palmetták leveleinek felületét a levél alakjához idomuló sávokkal tagolták. A lemez széleit 20 virág alakú (rozettás) szegecs szegélyezi, melyekből 14 maradt meg. A lemez középen, vízszintesen eltört, a bal alsó széle pedig sérült.102 103 A leletanyag mindenképpen egy 10. századi temetőre utal. Szabó János Győző megállapítása szerint a sírok nagyrészénél újkori bolygatást lehetett megfigyelni. A temető, úgy látszik, több sorból állt, és a halom É-i oldalán végzett ásatások szolgasírokat eredményeztek. Az egyetlen mellékletes sír a DK-i oldalon volt. Ez a temetőrész még nagyrészt feltáratlan.10’ A tarsolylemez mintázata emlékeztet a Szolnok-Strázsahalmon előkerült lemezre. A háttér mélyre kalapált, a levélsávok és csokorszalagok finom irdalása hímzett mintákra emlékeztet, és az ősi textil-tarsolyok emlékét őrzi. A tarsolylemezeket csak a legelőkelőbb férfiak viselhették, és mindenképpen rangjelző szerepük lehetett. Eddig 27 tarsolylemezt ismerünk, melyek a 10. század első felére keltezhetők. Voltak olyan tarsolyok, ahol nem fedte a tarsoly teljes fedelét fém, csak bizonyos részeket, és voltak egyszerűbb tarsolyok is, melyeknek sokszor nem is maradt nyoma. A tarsolyokat a jobb oldalon, elől viselték, az övre függesztve. Az eddigi leletek _ alapján a tarsolyokban (és ez nem csak a lemezes tarsolyokra igaz) a tűzgyújtáshoz szükséges eszközöket tartották: a csiholóvasat, a kovakövet és a taplót, esetleg a fenőkövet. Életbevágóan fontos volt, hogy bármikor, bárhol tüzet tudjanak gyújtani honfoglaló őseink, hiszen az étel elkészítéséhez vagy az éjszakai melegedéshez erre szükség volt. Ma már el sem tudjuk képzelni azokat az időket, amikor a családok vagyonát elsősorban az állatállomány jelentette. Az állatok pedig kint voltak a legelőkön, sokszor távolabb a szállástól. Az állatok mellet viszont mindig (télen, nyáron) lennie kellett valakinek. Vadállatok, rablók kerülgették a nyájakat, gulyákat, méneseket, - és a vagyont őrizni kellett akkor is, ha mínusz 20-30 fokos hideg, és térdig érő hó volt. Érdekességként említem meg, hogy a török nyelvű népek a szállást „au/”-nak nevezik, és ennek magyar vonatkozása is van. A letelepedés során a magyarság állandó szállásokat, falvakat alakított ki. A nyelvészek szerint egy idő után a külső szállásokat nevezték aulnak, ahol az állatok és a rájuk vigyázó pásztorok voltak. Ez volt tehát az „aul”, és ez a szó később a faluban levő állati lakóhelyeket is jelentette, immár „ól” néven. 101 A lelet a debreceni Déri Múzeumban van. 102 Szabó János Győző: Vasból készült honfoglalás kori tarsolylemez Túrkeve környékéről. - Eine eiserne Taschenplatte aus der ungarischen Landnahmezeit. In.: Emlékkönyv a Túrkevei Muzeum fennállásának 10. évfordulójára. Túrkeve, 1961. 25-33., 108., László Gyula: A népvándorláskor művészete Magyarországon. Budapest, 1970. 66. és 175. kép., Szabó János Győző: Das silberne Taschenblech von Túrkeve- Ecsegpuszta. Acta Archaeologica Academiae Scientarium Hungaricae 32. (1980). 275-293., Szabó János Győző: A Duna-Tisza köze és a magyar honfoglalás. Forrás 15. (1983):7. 40-44. 103 Szabó János Győző: Ecsegfalva-Bokorhalom. Régészeti kutatások az 1960. évben. Régészeti Füzetek 14. (1961) 58.
