Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Dévaványa - Sártó, Timár Frigyes halma (földje)
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei Dévaványa Sártó, Timár Frigyes halma [földje] D évaványa ÉNy-i részén, az egykori Gabonás-ér két ága magas, félszigetszerű kiemelkedést fog közre. E kiemelkedés K-i, legmagasabb részén állt a kis halom, amelyet 1933-ban kezdtek elhordani. A lelőhelyről Bereczki Imre dévaványai tanár, helytörténész, gyűjtő leletkatasztere alapján van adatunk. Milyen jó, hogy akadnak olyan lelkes emberek, aki kutatják, gyűjtik a településük múltjának emlékeit. Bizony sok adatot és tárgyat ők mentettek meg az elmúlt évtizedekben az utókornak. 1936 januárjában Dr. Poszvék Ödön, aki dévaványai ügyvéd volt, csontokat és edénydarabokat figyelt meg a területen. A munkások elbeszélése szerint a csontvázak fejjel Ny-nak feküdtek, egymás mellett, hason fekve. Az ügyvéd a leletek előkerülését jelentette a Magyar Nemzeti Múzeumnak.88 Néhány nap múlva, január 20-23 között Gallus Sándor régész végzett itt leletmentést. A helyszínen Timár Frigyes, aki helyi gazda volt, elmondta neki, hogy kb. 15-20 sírt semmisítettek meg, de leleteket nem találtak. A sírok K-Ny irányban feküdtek. Gallus Sándor a leletmentés során egy félig feldúlt sírt talált. A sírban a bal combcsont külső oldalánál két lólábcsont, a térd mellett pedig lókoponya került elő, félig ráfektetve a másik két lólábcsontra. Tehát egy részleges lovastemetkezésről volt szó. Amint már említettem, a halotti toron feláldozott ló megnyúzott bőrében bent hagyták a koponyát és a lábcsontokat. A sírba került a lószerszámzat is. A kengyelpár a lókoponya alatti lólábcsontokon, a csikózabla a lókoponya mellett került elő. A leletek nincsenek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében, nem tudni mi lett a sorsuk. Timár Frigyes közlése szerint korábban két ezüstpénzt is találtak, ezeket a Magyar Nemzeti Múzeumba küldte. Emlékezete szerint ezeket IV. István király (1163-1165) veretéinek határozták meg. A leletmentés után a földmunkák 1936 húsvétjáig szüneteltek. Ekkor újabb sírokat dúltak fel. Bereczki Imre Gallusnak írt levelében arról számolt be, hogy a halom DK-i oldala eltűnt, s a másik két oldalát is lenyes- ték. Júniusban a domb Ny-i oldalában egy bolygatott csontvázat figyelt meg. 1936-37 telén tovább folyt a domb széthordása. Januárban Bereczki Imre a lelőhelyen rengeteg szétszórt csontot figyelt meg, melyről levélben számolt be Gallusnak. Timár Frigyes elmondása szerint 2 nap alatt 8 csontvázat találtak. Valamennyi ép volt, fejjel ÉNy-nak tájolva. Néhány csontváz mellett lócsontok is előkerültek. A dombon Bereczki Imre egy csontvázat combcsontig kibontott. A koponya előre billent a mellkasra, a bal kar a test mellett volt, a jobb kar a mellkason. Bereczki a medence alapján nőnek vélte a halottat. 1949-ben Korek József járt Dévaványa határában, és akkor ő összesen 8 csontváz előkerüléséről értesült. 1959 októberében Bereczki Imre kérésére Timár Frigyes összefoglalta a korábban történteket. Eszerint a domb elhordásakor 38 sír került elő. Fócsontokat, zablákat, kengyeleket, karperecét, gyöngyöket találtak. A leletek 5-6 sírból kerültek elő. A sírok szabályosan egymás mellett sorakoztak, egymástól kb. 150 cm távolságra. Elmondása szerint a halottak hason feküdtek, fejjel Ny-nak. A mélységük kb. 120 cm volt, és voltak fiatal és idősebb csontvázak. Néhányat elért az eke. A Timár-, a szomszédos Szabó- és a Kolóh-tanya területén is kerültek elő sírok. A Kolóh-földön lócsontvázat és emberi csontvázat találtak.89 A sírok pontos számát nem ismerjük, de minimum 25-30 sírral kell számolnunk. Valószínűleg ennél 88 Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II. Budapest 1962, 32., Ecsedy István-Kovács László-Maráz Borbála-Torma István: Magyarország régészeti topográfiája 6. Békés megye régészeti topográfiája IV/1. A Szeghalmi járás. Szerk.: Bakay Kornél-Torma István. Budapest, 1982. 37-38. 89 Ecsedy István-Kovács László-Maráz Borbála-Torma István: Magyarország régészeti topográfiája 6. Békés megye régészeti topográfiája IV/1. A Szeghalmi járás. Szerk.: Bakay Kornél-Torma István. Budapest, 1982. 37-38.
