Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Csabacsűd - Szabadság u. 4.
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei Csabacsűd Szabadság u. 4. A ház, mely akkor Czigléczky György tulajdona volt, a község belterületén, egy ÉK-DNy-i partvonulaton helyezkedik el. Ezen a portán 1956-ban, gödörásás közben, embercsontokat találtak. A helyszíni szemlét végző Kovalovszki Júlia megállapította, hogy a sír nagy részét feldúlták a kb. 80 cm mély- vályogvető gödörrel. Eredeti helyén csupán a bal combcsonttól lefelé eső rész maradt meg. A lábfejek felett kb. 30 cm-re lókoponya volt a lábcsontokkal, bolygatott állapotban. A kidobott földben négy, rombusz alakú, aranyozott ezüstveretet, gömbcsüngős bronz fülbevaló töredékét, egy papírvékonyságú ezüstlemez töredékeit, valamint kengyel és zabla darabjait gyűjtötte össze Kovalovszki Júlia. Az alkarcsontokon látható zöld patinanyomokból karperecre is lehet következtetni82 A Munkácsy Mihály Múzeumba került tárgyak a következők. 1. Öntött bronz fülbevaló. 2. Öt db papírvékony, különböző nagyságú ezüstlemez, ívesen meghajlítva. Egyik szélük ép, domború oldalukról átütött lyukakkal. 3. Négy db fehérbronz, öntött, rombusz alakú ingnyak veret. Közepükön kiemelkedő félgömb. A háttér aranyozott. A hátlapon a felerősítésre szolgáló két kampó. 4. Csikózabla. Kovácsoltvas, szájvasa középen csukósan kapcsolódik, egyenes pofarúdja középen lemezzé szélesedik. 5. Vaskengyel töredékei. Körte alakú. 6. Vascsat töredékei. Eredetileg négyszögletes volt, egyik oldalán pecek maradványai látszanak. A leletek alapján egy a közép vagy a felső réteghez tartozó női sírt bolygattak itt meg. Az ásatási megfigyelések alapján a lábaknál elhelyezett lócsontok arra utalnak, hogy sokszor a nyúzott lóbőrt és a lószerszámot a már betemetett sírba, egy utólag kiásott gödörbe tették. A ló feje nyugatra nézett. Ez összevág a néprajzi megfigyelésekkel. Ilyenfajta temetkezést a belső-ázsiai török népeknél figyeltek meg néprajzkutatók. Temetéskor a sír fölé ágasfára akasztották a megnyúzott ló bőrét, benne a koponyát és a lábakat, majd 40 nap után a sír földjébe ásott kisebb gödörbe temették a felszerszámozott lóbőrt. Abban az esetben, ha a megnyúzott lóbőrt (és benne a koponyát és lábcsontokat) a halott mellett kiterítve temették el, a temetéskor került a lóbőr és a lószerszámzat a sírba. A fűvel, lombbal kitömött lóbőrt (vagyis a lovat) mindig a halott bal oldalán helyezték el, hiszen a lovas a ló bal oldalán szállt fel a lóra. Ilyenkor a ló feje a halott feje környékén, a két mellső lába kissé lejjebb, hátsó lábai a sír végénél kerülnek elő. 82 Jankovich B. Dénes-Makkay János-Szőke Béla Miklós: Magyarország régészeti topográfiája 8. Békés megye régészeti topográfiája IV/2. A Szarvasi járás. Szerk.: Makkay János. Budapest 1989. 103., Juhász Irén: X-XI. századi temetkezések Békés megye északi területén. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. (1996) 158.
