Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Békésssámson - posztós János telke, Szabadság u. 78. - Békésszentandrás - Pálinkás-dűlő/Pálnikás-ér
Honfoglalók a békési tájakon Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei leletei: lapított S-végű hajkarika és 3 db sima bronz hajkarika, 2 db bronzgyűrű, 3 db bronz szíjveret, 11 db rombusz alakú ingnyakveret, 2 db kéttagú csüngős veret csüngős része, ezüst lemez karperec, gomb, üveg- és kalcedongyöngyök. Az eltemetettek javarésze melléklet nélküli volt, viszont a halom közepe táján akadtak a munkások a leggazdagabb sírra. Ez egy lovassír volt, ahonnan kengyel, zabla, vascsat és lófogak kerültek elő. Néhány sírban koporsós temetkezést figyeltek meg. Ezután Krecsmarik Endre a helyszínen felügyelte a további munkát, és újabb 5 sír került elő, valameny- nyi elhunyt koporsóban feküdt. Egyet ő maga bontott ki. Ebben rossz megtartású csontok voltak. Idősebb férfi feküdt a sírban, koporsóban elhelyezve. Mindössze egy több darabra tört érem volt a melléklete. Krecsmarik Endre szerint I. András érméje volt (1041-1061). Ettől a sírtól balra három 5-6 éves gyerek sírját bontották ki. Volt ezen kívül egy melléklet nélküli felnőtt is. Szeptember 30-án Krecsmarik Endre újabb 5 sírt tárt fel. Ekkor egy 6-7 éves gyerek és 4 férfi sírja került elő. Csak az egyiknek a bal fülnyílásánál volt egy bronz hajkarika. A gyerek és a két felnőtt koporsóban feküdt.73 A leletek egy része Krecsmarik E. magángyűjteményéből a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumba került, a többsége viszont elveszett. A leletanyag alapján a temető a 10. század végére, all. század elejére keltezhető. A kb. 50 sír egy kisebb köznépi temetőre utal. Az adataink és a sírok tanulsága alapján a honfoglaló magyarságnál az egynejűség volt az általános. A nők és a férfiak számaránya a temetőkben nagyjából azonos, és a nők viselete is keleties díszítésű, mint a férfiaké, sőt, díszesebb is annál. Embertanilag pedig teljesen azonosak a férfiak és a nők. Mindez ellentmond annak a tévhitnek, hogy a honfoglaló magyarság menekülő férfiakból állt volna, és itt szereztek feleségeket maguknak. Teljes törzsek, nemzetségek és családok költöztek be a honfoglalás idején, veszteség legfeljebb a keleti törzseket érhette. A nők elismert tagjai voltak a társadalomnak. A házasodásnál természetesen szerepe volt a társadalmi helyzetnek és a család gazdagságának is. A lány hozományt vitt a házasságba, a férfi vételárat fizetett a feleségéért. Persze, nem szabad azt hinni, hogy a szerelemnek nem volt helye az életükben. Bizonyos határok között nyilván a fiatalok is beleszólhattak, ki lesz a párjuk. És biztosak lehetünk benne, hogy akkoriban is sok szerelmi tragédia történt a szülők kérlelhetetlensége miatt. A lányok pártát viseltek, ennek nyomát több helyen meg lehetett figyelni a sírokban. A női fejfedők nevét azonban nem ismerjük. .Máig él a mondás, hogy akinek nem akadt párja, az „pártában maradt”. A párta szavunk azonban német eredetű, így ez a mondás nem lehet egy az egyben honfoglalás kori örökségünk. Az azonban elképzelhető, hogy a mondás már megvolt, csak eredetileg nem a párta szó szerepelt benne. Az asz- szonyok más hajviseletet hordtak, mint a lányok, hiszen „bekötötték a fejüket”. A 10. századi arab utazók arról tudósítanak, hogy a sztyeppéi török népeknél a hajadonok fedetlen fővel jártak, házasságkötéskor viszont a férfi a nő fejére „ruhaanyagot” vagy „fátylat” tett, aki ettől kezdve a feleségének számított. És vessük ezt ösz- sze a magyar „hajadon” szóval, a „hajadonfővel jár” és a már említett „bekötötték a fejét” szólással. Űjra és újra rádöbbenhetünk, milyen ősi emlékeket őríz a nyelvünk, és sokszor nem is tudjuk már, miért használunk egy kifejezést, szólást.74 73 Krecsmarik Endre: Honfoglalás kori jellegű temetkezőhely Békésszentandráson. Nemzeti Kultúra 1912. október 15. 309-311., Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II. Budapest, 1962. 23. 74 Boldog Zoltán: A honfoglalás kori viselet. Magyar őstörténet I. Szerk.: Sudár Balázs-Petkes Zsolt. Budapest, 2014. 135.
