Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Békéscsaba - Kerepeczky-tanya
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba | 2 0 1 5 A halott karjain egy-egy bronz karperec volt, melyek közül csak egy került a múzeumba. A középső részén forrasztott lemez karperec egyik vége kiszélesedő, a másik egyenes volt, s Banner Benedek véleménye szerint a ruha ujjának összefogását szolgálta. Banner Benedek azt írja: „A másik karperecét az öregasszony, a rozsdás vasakat a gazda tette el.”67 Itt nyilván a tanyabeliekre gondol, akik jogot formáltak maguknak a leletek egy részének megtartására. No, nem a múlt és a honfoglaló ősök határtalan tisztelete miatt, hanem csak úgy. Még belegondolni is szörnyű, hogy mennyi lelet pusztulhatott el hazánkban az elmúlt évtizedekben, hol tudatlanságból, hol nyerészkedés miatt. És hogy még szomorúbb legyen a történet, a Banner Benedek által megmentett leletek is elvesztek az elmúlt évtizedek alatt. Mint oly sok alkalommal, itt sem maradt semmi egy fontos leletből. A kiszélesedő végű karperec és a rozettás lószerszámveretek alapján rangosabb honfoglaló asszony sírja került elő a Kerepeczki-tanyán, akit a 10. század folyamán temethettek el. Itt szólnék néhány szót a honfoglaló magyarság lovastemetkezéseiről. Arról már volt szó, hogy a gazdagabb magyar családoknál a halottat a túlvilágra elkísérte kedvenc hátasa is. A temetéskor a halott lovát megölték, húsát a halotti toron elfogyasztották. A lenyúzott lóbőrben hagyott koponyát és a lábcsontokat pedig a halott mellett, vagy a lábánál helyezték el, a nyereggel és a lószerszámzattal együtt. A halott lábánál elhelyezett lókoponya nyugatra nézett. Mivel például az avaroknál általában a teljes lovat a halott mellé temették, az ilyen típusú lovas temetkezést részleges lovastemetkezésnek nevezzük. A halott lovának toron való elfogyasztását azonban nem szabad egyszerűen étkezésnek tekinteni. A ló- húsevés ezekben az esetekben a pogány hitvilág egyik lényeges eleme lehetett. Nem véletlen, hogy a keresztény egyház tiltotta a lóhúsevést. Vata lóhúsevését például a pogány szokásokhoz való visszatérésként értékelték. Számos keleti népnél lejátszódott ez a folyamat. A kereszténységre áttérők nem ehettek többé lóhúst. Nálunk is a kereszténység felvételével tűnik el a lóhúsevés. 67 Dr. Banner Benedek: Honfoglalás kori sír Mezőmegyeren. Dolgozatok a Szegedi Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből (Szeged, 1925-1943) XIX. (1943) 172-174.
