Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Békéscsaba - Báthori utca 82.
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 2 0 15 regöntéssel készültek. Oválisak, felületük domború. Közepükön magasan kiemelkedő dudor látható. Ettől négy húsos, vagyis telt formájú, tömzsi levél ágazik szét kereszt alakban. Alsó szélükhöz egy-egy, a sallangok befűzéséhez szolgáló félkörös fül kapcsolódik. Három aklával voltak felszerelve. A szügyelő vagy farhám szíjvégei szintén bronzból, kéregöntéssel készültek. Ezek címerpajzs alakúak. Közepükön lapos dudor, ettől négy hosszú levél nyúlik el a mélyebb mező sarkáig. A keretlécben a hnoman ívelődő sávok és az oldalak sarkaira, valamint azok közepére iktatott gömböcskék váltogatják egymást. Van ezen kívül egy nagyméretű, kerek füles boglár és egy hasonlónak a töredéke. Bronzból, kéregkötéssel készültek. Az épebb példány felülete domborodó. Közepén gyöngykörrel övezett kiemelkedő dudor, majd innen szimmetrikusan elhelyezkedő három szív alakú levél nyúlik a keresztdíszig. A veret egyik fele erősen töredékes. A lószerszámveretek formájukra nézve a honfoglalás kori öweretekre emlékeztetnek, de ha valóban a magányos női sír mellékletei voltak, úgy ezek is a lószerszám szíjazatát díszíthették. Bronzból öntöttek, ovális formájúak, felül, középen kicsúcsosodnak. Ezen kívül egy kengyelpár töredékei, és egy hevedercsat tartozik a ló szerszámzatához. A leletanyag a 10. századra keltezhető. A minden jel szerint magányosan eltemetett nő haj fonatkorongjai közül az egyik az ötkarikás típusba tartozik. Ezek a négyágú díszek Dienes István szerint a levédiai, kaukázusi nap-amulettek továbbfejlesztett változatainak tekinthetők.6" A másik korong az életfa előtt álló mitikus állatot (táltoslovat?) ábrázolja. Az ilyen típusú korongokat Fodor István dolgozta fel.60 61 A leletek alapján megállapítható, hogy viselőik a törzsi-nemzetségi arisztokrácia közé tartoztak. Egyértelműen köznépi környezethez egyik sem köthető.62 Mint már volt róla szó, a rozettás lószerszámveretek a közép és előkelő réteg asszonyainak sírjaiban kerülnek elő, ezüstből vagy bronzból készültek. Több mint hetven ilyen sírt ismerünk, zömük a 10. század első felében keletkezett. Vannak azonban más típusú női lószerszámok is, ahol övveret alakú lószerszámdíszeket találunk. Nincs kizárva, hogy a felszerszámozott lovak a menyasszony hozományát képezték, és a lány családjának gazdagságát jelezték. Mindenkinek látnia kellett, hogy milyen gazdag a menyasszony családja. Keleti, török nyelvű népeknél az esküvőn a mai napig bemutatják a rokonságnak a menyasszony felszerszámozott lovát. A rozettás veretek egy részénél, alul egy kis fül található. Ezekbe nyilván szalagokat, bőr sallangokat fűztek, melyek vágta közben szépen lobogtak a szélben. A lószerszám véretekkel való díszítése a szkíta időkig megy vissza. Régészeti anyagban csak a fémveretek maradnak meg, bár nyilvánvaló, hogy a kevésbé tehetősek bőrből, nemezből és más anyagokból is készítettek díszeket. A díszes fegyverövvel, íj és nyíltegezzel, veretes szablyával, tarsollyal rendelkező honfoglaló magyar vitézek lovaikat is igyekeztek szépen feldíszíteni. Bár a már megismert rozettás lószerszámveretek a rangosabb nők lovait díszítették, más típusú veretek a férfiak lovain is megtalálhatók. Az előkelő férfi sírokban szintén ott vannak a gyönyörű, véretekkel díszített szerszámzatú lovak, és megtalálhatók az átfúrt ezüstlemezekből vagy átfúrt pénzekből álló díszítésűek is. 60 Dienes István: A honfoglaló magyarok. Budapest, 1972. 84. 41. kép., Fodor István: Honfoglalás kori korongjaink származásáról. A verseci és a tiszasülyi korong. - Zum Ursprung der ungarischen Metallscheiben der Landnahmezeit. Die Scheiben von Versec und Tiszasüly. Folia Archaeológica 31. (1980) 210. 61 Uo. 210. 62 Révész László: Mándok-Tetenke. Eger-Szépasszony-völgy. In.: A honfoglaló magyarság. Szerk.: Fodor István. Budapest, 1996a. 386-387., Révész László: Honfoglalás kori női sír Békéscsaba-Erzsébethelyen. - Ein landnahmenzeitliches Frauengrab in Békéscsaba-Erzsébethely. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve-Studia Archaeologica III. (1997) 174.
