Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Összegzés
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei 1. sor: „Erié szőnyeg szőni. Karvaly” 2. sor: „apó készítőm.”281 282 Összefüggő értelmes szöveget tudott viszont elolvasni Vékony Gábor régész a tűtartó betűiből. Ami izgalmas, hogy az ő megfejtése szerint magyar nyelvű a teljes szöveg! „Üngür démon ellen, ím e vas. Tű szűrődjön a démonba, tű, tű, szúrj, bökj, varrj (el) (te aki) szétfejtesz egybeöltesz... Üngür ne gyarapodjon (éljen), űzd, emészd (el) őt, én Istenem!”261 Amennyiben beigazolódik, hogy valóban magyar nyelvű a szöveg, az azt jelenti, hogy az avarok között már a 8. század első felében voltak olyan csoportok, akik magyar nyelven írtak-és nyilván beszéltek is. Ez pedig olyan további kérdéseket vet fel, melyekre csak a következő évek kutatásai adnak talán majd választ. A megye 10-11. századi anyagát áttekintve megállapíthatjuk, hogy a kor magyarjai semmivel sem álltak alacsonyabb kulturális szinten, mint Európa népei. Ha megnézzük az előkelő 10. századi magyar férfiak és nők viseletét, a díszes lószerszámokat, fegyvereket, a leírásokból ismert, selyemből és brokátból készült ruhákat, nem hiszem, hogy szégyenkeznünk kellene. A kalandozásoknak nevezett hadjáratok biztosan sok szenvedést okoztak az érintett területek lakóinak. Mégis igazságtalan és egyoldalú az a megközelítés, hogy a barbár magyarság állt szemben a civilizált nyugattal. Nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a hadjáratoknak jelentős része az egymással hadban álló uralkodók hívására történt. Azt pedig mindenki tudja, hogy a római birodalom is hosszas, véres háborúk során alakult ki, éppen úgy, mint később Nagy Károly birodalma. Azt is tudjuk, hogy Nagy Károly valósággal megtizedeltette az ellene lázadó szászokat, és az avarok elleni hadjáratok is véresek lehettek. Az őseinket barbár, kegyetlen hordának beállító nézetek éppen úgy elfogadhatatlanok, mint a bennük csak hősöket látó elképzelések. Hús-vér emberek voltak. Szerettek és gyűlöltek, végezték a mindennapi munkát, és ha kellett harcoltak is. Mára már csak a múzeumokban őrzött régészeti emlékek maradtak utánuk. De mégsem. Nem csak ennyi, hisz itt vagyunk mi magunk, a nyelvünk, és az 1100 éves történelmünk, mely akkor kezdődött, amikor a honfoglaló magyarok beköltöztek a Kárpát-medencébe. 281 Harmatta János: A magyarság őstörténete. Magyar Tudomány. Új folyam XXXV. Kötet. 3. szám. (90/3.) Budapest 1990. 256. 282 Vékony Gábor: A szarvasi felirat és ami körülötte van. Életünk XXXII (1985) 12. 1133-1145.
