Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Szeghalom - Korhány-halom - Tarhos - Városerdő-dűlő (Békés - Városerdő=Békés - Várdomb)
Honfoglalók a békési tájakon Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei Erre utalnak az 1. és 3. sír nyílcsúcsai és az egyszerű karperecek, gyűrűk.265 A honfoglaló magyarság fegyvereiről már volt szó, de említsünk meg egy konkrét csataleírást is. Maszudi bagdadi születésű arab utazó és földrajztudós, aki 956-ban halt meg, tudósít egy besenyő-magyar hadjáratról a bizánciak ellen, mely valamikor 932-ben történt. Amikor a jóval nagyobb létszámú bizánci és kereszténnyé lett mohamedán csapatok sikereket értek el, a besenyő király kérte, hogy másnap bízzák rá a vezetést. Ebbe beleegyeztek. A továbbiakban szó szerint idézem Maszudit, aki a szövegben a magyarokat „türk” néven nevezi. „Mikor megvirradt, a besenyő király sok lovasosztagot rendelt a jobb szárny mellé, mindegyik osztag 1000 lovast számlált, ugyanúgy a bal szárny mellé is. Mikor azután felsorakoztak a csatasorok, a jobb szárny lovasosztagai a bizánciak derékhadára törtek, és nyílzáport zúdítottak rá, miközben átmentek a bal szárnyra. A bal szárny lovasosztagai is felvonultak, és nyílzáport zúdítottak a bizánciak derékhadára, miközben odáig jutottak, ahonnan a jobb szárny lovasosztagai kiindultak. A nyilazás így állandóan folyt, a lovasosztagok pedig forogtak, mint a malomkerék. Maga a türk jobb szárny, középhad és bal szárny azonban nem mozdult. A lovasosztagok tovább folytatták akciójukat ezres csoportokban: azok, akik a türkök jobb szárnya mellett voltak, elkezdték nyi- lazni a bizánciak bal szárnyát, majd a bizánciak jobb szárnya felé törekedve, állandó nyilazás közben a bizánci derékhadig is eljutottak. Azok a lovasosztagok pedig, amelyek a türkök bal szárnya mellől indultak ki, a bizánci jobb szárnyat nyilazva haladtak a bizánci bal szárny felé, miközben a derékhadig is eljutottak. A lovasosztagok a bizánci derékhadnál találkoztak, és a leírt módon váltogatták egymást. Mikor pedig a kereszténnyé lett mohamedánok és a bizánciak látták, hogy miként bomlanak fel soraik, s hogy hogyan tér rájuk vissza állandóan a nyílzápor, rendezetlen soraikkal támadásba mentek át, s az eddig mozdulatlanul álló türk (fő)sereget rohanták meg. A (türk) lovasság utat is nyitott nekik. Utána azonban egyetlen hatalmas nyílzáporral borították el őket. Ez a nyílzápor lett az oka a bizánciak megfutamodásának: a türkök ugyanis a nyílzápor után rendezett sorokban végrehajtott támadásokkal megszerezték a győzelmet. Az ő soraik ugyanis rendezett állapotban maradtak, és nem bomlottak fel. A lovasosztagok jobbról és balról száguldottak. Előkerültek a kardok is. Elsötétült a láthatár, és sűrűn hangzott a lovasok kiáltása.”266 A leírás alapján képet kaphatunk a korabeli nomád harcmodorról, melynek alapját a könnyűlovas íjászok képezik. 265 Jankovich B. Dénes-Medgyesi Pál-Nikolin Edit-Szatmári Imre-Torma István: Magyarország régészeti topográfiája. 10. Békés megye régészeti topográfiája IV/3. Békés és Békéscsaba környéke régészeti topográfiája. 1-2. Szerk.: Jankovich B. Dénes. Budapest, 1998. 648. 266 Maszudi. In.: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. Sajtó alá rendezte: Györffy György. Budapest, 1975. 102-103.
