Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Szeghalom - Korhány-halom - Tarhos - Városerdő-dűlő (Békés - Városerdő=Békés - Várdomb)
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei Szeghalom Korhány-halom 1 977-ben, egy kis átmetszetű halom elhordásakor, feldúltak legalább két honfoglalás kori sírt. A leletmentés során a középréteghez tartozó, feltehetően 10 alatti sírszámú temető további két sírját tárták fel. A lelőhely a Korhány-halom közelében lehetett. A Korhány-halom a községhatár É-i felében, a töviskesi műúttól É-ra, a Szeghalmi-övcsatorna K-i partján emelkedik. A kb. 4 m magas halom átmérője 40-80 m.259 Az eddig megismert adatokat figyelembe véve a honfoglaló magyarságnak hatalmas mennyiségű vasra volt szüksége. A szablyák, lándzsák, fokosok, balták, kengyelek, zablák, nyílhegyek, tegezvasalások, csatok, kések mellett ekék, sarlók, szegek és más eszközök elkészítése hatalmas mennyiségű vasat igényelt. Ezek közül ráadásul például a nyilak fogyóeszköznek számítottak, hiszen egy-egy csatában ezer számra lőtték ki azokat, és mindig volt veszteség. Azt nem lehet tudni pontosan, honnan szerezték a nyersanyagot. A bányászott vas mellett fontos szerepe lehetett a gyepvasércnek. Ez mocsarakban keletkezik, gumókban vagy rétegekben. A nem nagy mélységben található gyepvasérc könnyen kitermelhető, és kitűnő minőségű vasat lehet nyerni belőle. A gyepvasércet darabokra törték, és kis olvasztókemencékben, faszénnel keverve, kézi fujtatással olvasztották ki. A vaslepényben maradt salakot kalapáccsal verték ki, majd újraolvasztással színvasat nyertek. A felmérések szerint napi 1-2 kiló alakítható vascipó állítható így elő.260 A kovácsok szinte minden népnél különös tiszteletnek örvendtek, a korai időkben ennek vallásos színezete is volt. A honfoglalás idejére a magyarságnál ez már nyilván nem élt, a tárkánynak (tarchan) nevezett kovácsok egyszerűen mesteremberek voltak. Valószínűleg a tudásuk sem volt egyforma. Az egyszerű kovácsok készítették a mindennapi eszközöket, ugyanakkor a kiváló minőségű szablyapengék elkészítése és javítása már ennél komolyabb szaktudást igényelt. Bár a kovácsok ekkor már nem voltak vallási tisztelet alanyai, a néprajzi párhuzamok alapján a gyógyításhoz bizonyos szintig értettek. A kovácsok nyilván felhasználták a zsákmányként magyar földre került nyugati fegyverek anyagát is, ezeket azonban inkább érdemes volt eladni, mert komoly értéket képviseltek. Tarhos Városerdő-dűlő [Békés — Városerdő =Békés — Várdomb] 259 G. Szénászky Júlia: Szeghalom-Korhány. Archaeológiai Értesítő 105. (1978) 284., Ecsedy István-Kovács László-Maráz Borbála- Torma István: Magyarország régészeti topográfiája 6. Békés megye régészeti topográfiája IV/1. A Szeghalmi járás. Szerk.: Bakay Kornél- Torma István. Budapest, 1982. .153., Juhász Irén: X-XI. századi temetkezések Békés megye északi területén. A Békés Megyei Múzeúmok Közleményei 16. (1996) 164. 260 Dienes István: A honfoglaló magyarok. Budapest, 1972. 35.
