Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Szarvas - Rózsás, Molnár-földek
Szarvas Rózsás, Molnár-földek Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba A Szarvasi Hírlap 1908. szeptember 27-i száma arról számolt be, hogy Szarvastól ÉK-re, Rózsáson, Molnár József földjén agyagkitermelésbe fogtak, és sírokra bukkantak. A területen egy kisebb domb állt, amit elhordták. A hírre Krecsmarik Endre egynapos kutatást végzett, mely során, a leírásai szerint, több sírt talált. Az előkerült leletek között hurkos végű három bronzhuzalból sodrott karperec, két vékony, rosszezüstből préselt, hatszirmú ruhadísz, kauri csiga, betétes színes gyöngy és agyagedény töredékei vannak.257 Az edénytöredékek sírból való előkerülése bizonytalan. Kissé bonyolítja a helyzetet, hogy Krecsmarik Endre szarvasi tanár egy későbbi cikkében egy sírról ír, melyet 35-40 cm mélyen talált. Ebben kerültek volna elő a fenti leletek.258 Valószínűleg ugyaninnen származnak azok a tárgyak, melyekre 1930-ban bukkantak. Az adatok szerint egy Molnár nevű gazda földjén, talajjavítás közben, sírok kerültek elő, kb. 1 m mélyen. Neumann Jenő szarvasi tanár értesítette Banner Jánost a leletekről. A fennmaradt adatok alapján az egyik sírban „karperec nagyságú bronzkarikák voltak. Egy másik sír kb. 80 cm-re volt az előzőtől. Ebben egy kb. 30 cm hosszú, 2-3 cm széles, keresztvas nélküli tőrt találtak.”219 Mint már volt róla szó, a szerves anyagból készült tárgyak nyomtalanul elpusztultak az évszázadok során. Gyönyörű szőnyegek, ruhák, süvegek, lótakarók és jurt borítások készülhettek például nemezből. A nemez állati szőrből, gyapjúból készül. A „nemez” szavunk iráni eredetű, jelentése „vert”. A megmosott gyapjút pálcákkal, esetleg íjra emlékeztető eszközzel szálakra szedték, majd ezeket nedves állapotban megfelelő formájúra vagy mintázatúra gyúrták. A keleti párhuzamok alapján általában összefogtak a környék asszonyai és lányai, és együtt végezték a munkát, nyilván körülvéve a gyermekek hadával, akik segítettek, illetve játékosan megtanulták a munkafolyamatokat. A nemezkészítés alapja az, hogy a gyapjúszálak tele vannak apró „fogakkal”. Vizesen a gyapjúszálak fogai összeakadnak, és egészen keményre lehet gyúrni a nemezt. Észak- és Dél Európában a gyapjút szappanos vízzel gyúrják össze, kézzel. Közép-Ázsiában viszont nem használnak szappant. A nemeztakarókat, szőnyegeket sokszor színes mintával díszítették. Ilyenkor a mintának szánt nemezt saját készítésű festékkel (általában növényi eredetűvel) színezték. Közép-Ázsiában a gyékényszőnyegen vagy nádfüggönyön kirakták a színes részeket a megfelelő színű vizes gyapjúval, a többi részt pedig a festetlen gyapjúval töltötték ki. Az egészet meglapogatták finoman, majd feltekerték valamilyen hengeres tárgyra, és elkezdték óvatosan oda-vissza görgetni. Ennek legjobb módja az alkarral való görgetés, ütögetés volt. Ettől a szálak szétszedhetetlen módon összeakadtak. Ahogy haladtak a munkával, egyre erősebben lehetett nyomni, görgetni a készülő nemezt, hiszen tömörödötten a szálak már nem tudtak elmozdulni. A végén sokszor ló után kötötték a bőrökbe kötözött nemezt, és vontatva tovább tömörítették azt. • Másik díszítési mód, amikor két eltérő színű, már kész nemezszőnyegből kivágják a mintát, és kicserélik őket. Az azonos méretű mintákat belevarrják a másik színűbe. így két díszített, azonos mintájú, eltérő színű szőnyeget kapnak. 237 238 239 237 Krecsmarik Endre: Régibb középkori temetők Szarvas határában. Archaeológiai Értesítő 44. (1910) 172-174., Fehér Géza-Éry Kinga- Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II. Budapest, 1962. 68., Jankovich B. Dénes-Makkay János-Szőke Béla Miklós: Magyarország régészeti topográfiája 8. Békés megye régészeti topográfiája IV/2. A Szarvasi járás. Szerk.: Makkay János. Budapest, 1989.470., Juhász Irén: X-XI. századi temetkezések Békés megye északi területén. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. 1996. 162. 238 Krecsmarik Endre: Régibb középkori temetők Szarvas határában. Archaeológiai Értesítő 44. (1910) 172-174.,. 239 A leletek nem kerültek múzeumba, és elkallódtak.
