Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Mezőberény - Körös-híd, Gátőrház
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba 2 Q 1 5 kapcsolódtak a nyélhez, bicska még nem került elő a korszak anyagában. Mindig egyélűek, nem túl nagyok, jobb oldalon, fa vagy bőrtokban viselték őket. Egyértelműen látszik, hogy elsősorban használati eszközök, és nem fegyverek voltak. Anyaguk sem lehetett különleges. Számos mindennapi teendő mellett nyúzáskor, a hús feldarabolásakor, főzéskor és evéskor, esetleg faragáskor lehetett szerepük. Bár néha díszesebb a kések nyele (pl. csontból készült), általában egyszerű fanyeleik voltak. Férfiak és nők is viselték, használták őket. Mezőberény Körös-híd, Gátőrház A mezőberényi határ K-i részén, a Kettős-Körösön átívelő híd mellett, a herényi oldalon van a gátőrház. Itt végezhette ásatásait Csallány Gábor 1898-ban és 1900-ban, amikor avar és magyar köznépi sírokat tárt fel. Három sír kora Árpád-kori volt. A három sír leletei a következők: 1. sír: Pödrött végű bronz hajkarika és 114 db összetett, kettős, hármas, négyes színezett és berakott üveggyöngy, a váz nyakáról. 2. sír: Két S-végű hajkarika. 3. sír:Két S-végű hajkarika.168 A későbbi kubikus munka során két csengő és I. László király (1077-1095) dénárja került elő, melyek Zolnay Béla szakaszmérnökhöz kerültek,169 onnan feltehetően a békési gimnázium gyűjteményébe, majd elkallódtak. A leletanyag alapján a sírok a 10. század második felétől a 11. század végéig, a 12. század elejéig keltez- hetők.170 A jurtról már volt szó. A 10-11. században a magyarság másik lakásformája a félig földbe mélyített ház volt. A feltárások alapján a ház építése egy gödrör ásásával kezdődött, melynek a mélysége kb. 80-100 cm volt. A szögletes gödrök mérete változó, vannak aránylag kis méretűek (2-3 méteresek) és vannak ennél nagyobbak is (3-4 méteresek). A gödör egyik sarkába került a lépcső, és általában vele szemben volt a kemence. A ház nagyobb volt a gödörnél, mert a földfelszínről induló tető minden irányban kb. 1 méterrel kijjebb kezdődött. Erre azért is szükség volt, hogy a tetőről lefolyó víz ne közvetlenül a gödör szélére folyjon le. Az így a tető alja és a gödör széle között kialakult padkát tárolóhelyeknek, alvóhelyeknek lehetett kialakítani. A tetőt tartó oszlopok (ágasfák) a gödörben álltak, beásva, általában a ház középső tengelyében, bár voltak más megoldások is. Az ágasokon keresztbe fektetett áthidalóra támaszkodtak a földről induló tartórudak. A tetőt náddal vagy sással, fűvel esetleg más anyaggal borították be. Sokszor a tetőt még földdel is befedték, amelyen idővel fű nőtt. Az ilyen ház kiválóan szigetelt volt, télen biztosan jól be lehetett fűteni. Ugyanakkor a fűvel benőtt házat messziről észre sem lehetett venni. Ezek a házak valószínűleg a szegényebb társádalmi rétegek lakóhelyei voltak. Vannak faházakra utaló nyomok is. Sokszor elhangzik, hogy az Alföldön nem volt elég fa. Ez a mai Békés megye területén, különösen a Körös-vidéken, nem lehet érv. A Körösök menti erdőkben bőven akadt fa. Doboz környékén például az Árpád168 A leletek a szentesi Koszta József Múzeumba kerültek. A 2-3. sír anyaga van meg. Az egyik S-végű hajkarika bronz, a másik kettő ezüst. 169 Csallány Gábor: Régi magyar emlékek a szentesi múzeumban. Archaeológiai Értesítő XXV. (1905) 40-41. 170 Csallány Gábor: A szentesi múzeum gyarapodása 1899-ben. Archaeológiai Értesítő XX (1900) 186., Hampel József: Újabb tanulmányoka honfoglalási kor emlékeiről. Budapest, 1907. 176., Fehér Géza-Éry Kinga-Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Régészeti Tanulmányok II. Budapest 1962. 53., Kürti Béla: Mezőberény területének története a honfoglalásig. In.: Szabó 1973. 61. XV. T. 9-12., Jankovich B. Dénes-Medgyesi Pál-Nikolin Edit-Szatmári Imre-Torma István: Magyarország régészeti topográfiája. 10. Békés megye régészeti topográfiája. IV./3. Békés és Békéscsaba környéke. 1-2. Szerk.: Jankovich B. Dénes. Budapest, 1998. 593-594.
