Medgyesi Pál: Honfoglalók a békési tájakon. Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 3. (40.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2015)
Medgyesegyháza - Zsilinszki Mihály bérletén (Uhrin András földje és a mellette levő Gyebrovszki-tanya)
Honfoglalók a békési tájakon | Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei A temető 1. sírja volt a leggazdagabb, s a homokkitermelés során ezt találták meg, és feldúlták. Ebből kerültek elő a beküldött és az aranyművestől megvett tárgyak. A férfinak kétélű, egyenes, bizánci gyártmányú vaskardja volt. Kengyelei erősen kihajló bordás talppal, profilált, négyszögű füllel rendelkeznek. A sírban talált 2 db érme I. Romanos és VII. Constantinos, Stephanos és Constantinos ezüstpénze. Mindkettő 931-944 közötti veret.155 A férfi 2 db sima, tömör aranykarikát viselt. A sírban volt egy szélesebb és két keskenyebb, aranyból készült lemezke. Az egyik végén lyuk, ami arra utal, hogy fölvarrva viselték. Talán kantárdísz vagy ruhadísz volt. A munkások szerint kopott fogú volt a „huszár” ( ahogy ők mondták), ami esetleg az idős korára utalhat. A lócsontok helyzetét nem figyelték meg. Karikás zablát is találtak, amit visszadobtak a gödörbe, és nem lett meg. A 2. sír az elsőtől délre, két méterre feküdt. Széles pofacsontja volt, a bal járomíven ezüst vagy bronz tárgy oxidlenyomata. A tárgy elveszett. A váz lábánál korhadt lókoponya, orrával a lábfejek közé fordulva. A ló lábszárcsontjai nem voltak a sírban. A lókoponya környékén kengyelpár és zabla volt. Ezen kívül vaskarika a lókoponya mellett, vaskarika és vastárgy feküdt. Tűzköve a lábánál, míg a 8 nyílhegy közül egy a bal váll mellett, a többi a jobb kézfejnél került elő. A tegezvasalás maradványai alapján a váz bal oldalán feküdtek. Volt egy kis vaskése is. A harcos a derekán 30 darab aranyozott ezüstverettel díszített övét viselt. Az övét bronzcsat fogta össze. Két aranyfüggőt viselt, tompa végekkel. Az öt db aranylemezke közül egy szabálytalanul összegyűrve a mellcsonton, a többi a ló koponyáján feküdt. Ezeknek a végén lyuk van. Talán a kantár csüngői voltak. Egy nyolcszirmú rozetta, két aklaszeggel felerősítve egy szíj darabkára, a medencecsontok között került elő. A ruháját félgömbidomú kis ezüst füleskegombbal fogta össze. A medencecsontok között került elő. Ezen kívül kilenc db sima ezüstlemezke is volt a sírban, valamennyi 2-5 lyukkal van ellátva. A pénzek sírba kerülésének több oka volt. Bár a 10. században pénzforgalomról nem beszélhetünk a magyarságnál, mint érték megbecsülték a pénzeket, és sokszor egyszerűen így kerültek a sírba. A 10. században az előkelőbbek sokszor díszként a lószerszámra, esetleg ruhára varrták, vagy a nyakban hordták az átlyukasztott pénzeket. A szépen csillogó, mintázott nyugati és keleti érmék a vereteket helyettesítették. Ugyanakkor a halott mellé a sírba, a kezébe, szájába, szemére tett pénzekre a túlvilágon volt szüksége a halottnak. Az ún. Kharon pénzeket a halott a túlvilági csónakosnak adta át a túlvilágra való átkeléskor - a túlélők hite szerint. A szokás görög eredetű. A magyarságnál all. században végig megvolt, és később is létezett. A 10. században a pénzekhez részben kereskedelmi úton, részben a külföldre vezetett hadjáratok idején tettek szert. A kalandozások idején azonban nemcsak mint zsákmány került a magyarokhoz pénz, hanem sokszor az egymás ellen harcoló uralkodóktól kapták a katonai segítség fejében. All. században, I. István király idejében megindul a magyar pénzverés, és a sírokban ekkortól megjelennek a magyar pénzek. Medgyesegyháza Zsilinszki Mihály bérletén [Uhrin András földje és a mellette levő Gyebrovszki-tanya] Z silinszki Mihály bérletén, Uhrin András földjén és a mellette fekvő Gyebrovszki-tanyán, 1927. július 15-21. között Móra Ferenc 12 sírt tárt fel. A leletek között bronz karperec, bronzkarikák, nyílcsúcsok, zabla, faragott csontcsüngő, szíjelosztó karika, kések, vascsat, kova, vaslándzsa és koporsókapocs volt.156 155 Huszár Lajos: Das Münzmaterial in den Funden der Völkerwanderungszeit im Mittleren Donaubecken. Acta Archaeologica A’cademiae Scientiarium Hungaricae 5. (1955) 88. 156 Bálint Alajos: Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegyék régészeti katasztere. Makó, 1937., A leletek a szegedi Móra Ferenc Múzeumba kerültek.
