Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)

Az 1950-es évektől napjainkig tartó időszak festői, díszlettervezői

Cs. Pataj [Pataj] Mihály

(Békéscsaba, 1921. december 22 - Szeged, 2008. január 24.)

Kútgém a szérűn

[1968; olaj, vászon; 37x85,5 cm; Munkácsy Mihály Múzeum; leltári szám: 69.7.)

Festő, grafikus, művészeti szakíró és tanár, a békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Főgimnázium egykori diákja volt. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát, ahol az intézmény rektori székét épp elhagyó Rudnay Gyula1 osztályába járt, 1940 és 1947 között látogatta, ahol bár festőnek tanult, pedagógiai diplomát is szerzett. Még 1947-ben végzett az Apponyi Kollégiumban is. Első önálló kiállításának 1955-ben a Munkácsy Múzeum adott helyet, mely bemutatót minden évtizedben újabb követte, amellyel Cs. Pataj Mihály számot kívánt adni művészetéről szülővárosa közönségének.

A szarvasi és a szegedi tanítóképző után 1963-tól a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz és Művészettörténet Tanszékének tanára, majd 1975-től 1982-ig vezetője. Kutatási területe a színelméleten belül a színekhez fűződő egyéni viszonyunkat vizsgáló színpreferencia volt.

Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a ma a Magyar Nemzeti Színbizottságot2 is tagjai sorában tudó Association Internationale de la Couleur3-nek és a Rudnay Társaság mellett a Magyar Festők Társaságának is. Pályája során több kitüntetéssel ismerték el munkáját. 1970-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta, majd 1995-ben a Szegedért emlékérmet, 1996-ban pedig a József Attila Tudományegyetem

1 Rudnay Gyula 1939-1940-ben látta el a Főiskola rektori teendőit, s valószínűsíthetően Cs. Pataj Mihály beiratkozása idején távozott, (www.mke.hu/about/ rektorok, php)

2 www.aic.kee.hu/main.html

3 www.aic-colour.org

Juhász Gyula Pedagógusképző KarTanácsának Honor pro Meritis kitüntetését ítélték neki.

Jellemzően figuratív, a festészet hagyományos műfajait követő művészetének legfőbb ihlető forrása a gyermekkorában megismert, Békéscsabát övező tájképi környezet, valamint a Viharsarok tanyavilágának - szeme előtt végbement - romlása volt. Ebből a világból emelt ki egy tárgyat, a legkorábbi, tárolás célját szolgáló szuszékot, amelyet vissza-visszatérő, szimbólum értékű szerepeltetésével az értelmezés változó dimenzióiba helyezett. Festményein gyakran azonos skálába tartozó színeket, harmóniát eredményező színhármasokat használt. E törekvése színelméleti vizsgálataihoz is kapcsolódott.

Műveit a Munkácsy Mihály Múzeum és a Móra Ferenc Múzeum őrzi.

Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba | 47