Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek. Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti étete - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 2. (39. „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2014)

A XX. század első felének tervező- és képgrafikusai, iparművészei - Kolozsváry Pál

Az 1950-es evektől napjainkig

A Csabai arcképek legnagyobb egységét a XX. század közepén induló és napjainkig tartó időszak jelenti, bár a határt ebben az esetben sem húzhatjuk meg egyenes, egyértelmű kezdővonalként. Békéscsaba városához kötődve ekkoriban indul és/vagy dolgozik a legnagyobb létszámú alkotói kör. Am a létszámbeliség mellett jóval fontosabbnak tűnik a tárgyalt évtizedeket jellemző stílussokféleség. A korábbinál jóval változatosabb kifejezési formák jelennek meg, szinkronban a magyar kortárs művészet irányzataival és eseményeivel.

A stílussokféleség önmagában való jellemzője mellett az eltérő kifejezési formák megjelenésének egyidejűsége, egymás mellett történő kibontakozása, a különböző alkotói beszédmódok érvényesülésének a II. világháború utáni évtizedekben a politika általi meghatározottsága lehet igazán érdekes.

Bár tudjuk, hogy a művészet megítélésében jókora szerep jut a szubjektumnak, mégis a kornak és a helynek keretet adó, az eszme- áramlatok és az események tanúságtevőjének tartjuk. Tekinthetjük a város, Békéscsaba színes, szélesvásznú dokumentátorának.

E korszak alkotóit nem csupán a gyakorlati tájékozódást segítő katalógusszerű listába rendeztem, hanem olyan gyűjteményt igyekeztem összeállítani, amely a sokféleség adta határtalanság és szabadság érzését sugallja. Ez az az időszak, amely bizonyos esetekben - szerző és olvasó számára egyaránt - megengedi a jelen idejű megfogalmazást. Hisz sok olyan alkotó szerepel ebben a fejezetben, akik amellett, hogy beletartoznak a hivatalos kortárs művész kategóriába, valóban kortársaink. (Most, 2014 novemberében.)

45