Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
VII. Édes anyanyelvünk
megtanul szlovákul. Szalany (később Solymár) Pál66 hitoktató lelkész barátjától vette a nyelvórákat. Nagy lelkesedéssel és szorgalommal tanult. Egyszer aztán sor került a napok neveinek megtanulására. Pond’elok, utorok, streda, (hétfő, kedd, szerda) ment, mint a karikacsapás, a „stvrtok”-nak (csütörtök) azonban hiába rugaszkodott neki Guszti barátunk egyszer, kétszer, ötször, tízszer is. Ezt a kegyetlen szót: stvrtok, jó magyar nyelvének sehogyan sem sikerült kiformáznia. Beletört a bicskája e nagy feladatba. Ezen annyira elkeseredett, hogy örökre abbahagyta a szlovák nyelv tanulását. S bár ezután is még 36 évig élt Csabán, s bár a szlovák nép iránti őszinte szeretetet mindvégig megőrizte szívében, szlovák szót többé mégsem ejtett ki a száján. Nemes szándéka tökéletesen „csütörtököt mondott”. 118. Félreérthető Természetes, hogy a magyar szavaknak a szlovák nyelvvel való összekeverése nem egyszer humoros formát is ölthet. Például: N-né Jutka lánya középiskolába járt. Jutka nagyon szép, nagyon okos és nagyon ügyes lány, aki ha kell szaval, ha kell énekel, ha kell táncol is, vagyis minden lehetséges módon szerepel az iskolai ünnepélyeken. Mamája büszke is lányára s így dicsekszik vele: — Ak je voljaky önepély, moja Juca naveky „szereplyuje”. (Ez utóbbi szót a magyar „szerepel”-ből vette kölcsön, csakhogy ez a szlovákban elég csúnyát jelent: „Ha valamilyen ünnepély van, az én Jucim mindig »kakál-köpdös«. (sere -pluje)” 119. Másik félreértés Bár a csabai evangélikus papok a szlovák istentiszteleteken a mai élő szlovák nyelven prédikálnak, az ótestámentomi texusokat mégis kénytelenek az ó-cseh nyelvű Kralici Bibliából felolvasni, amit a jelenkori csabai hívek már nem értenek jól, sőt egyes kifejezéseit egyenesen félreértik. Mekis Adám(> esperes végezte 1955. január 23-án a nagytemplomban a vasárnap délelőtti szlovák istentiszteletet. A szószéken az előírt ótestámentomi texust olvasta, (Hós.l 1:2) amelyben egyrészt Isten szeretetéről, ugyanakkor azonban Izrael népének bűneiről is van szó. A textusolvasás során az esperes eljut odáig is, hogy „... a rytinám kadili”. Csak most, hogy hangosan kiejtve hallja saját szavait, bökken meg, hogy ezt bizony a hívek félre is érthetik! De már késő is volt. Az asszonyok odalenn már tömték a kendőt a szájukba, komoly férfiak pedig rosszallólag csóválták fejüket, hogy:- „Ejnye! Miket olvas ez az esperes úr a templomban!” Persze! Mert az esperes cseh nyelven olvasott ugyan, de az igehallgatók szlovákul hallgatták. És ebből adódott a nagy differencia. Ugyanis a cseh „rytinám kadili” azt jelenti: hogy „füstöltek (áldoztak) a bálványoknak”, a szlovákban azonban „ a riti nám kadili”annyi, mint: „és a feneküket füstölték”. Ez pedig mindenkor, de különösen is a szószékről lényeges különbség. 66 Solymár /Szálán, Silány/ Pál (1905-1956): Csabán született, és itt szolgált hitoktató lelkészként. 1936-ban lett Gerendás lelkésze egészen haláláig, 1956-ig, és ez idő alatt szentelték fel az evangélikus templomot. 1940-ben az Arad-békési egyházmegye, Népiskolai bizottságának tagja, valamint az Egyházmegyei lelkészegyesület jegyzője volt. 1944-ben Templomi szokásokról címmel jelent meg tanulmánya. (A magyarországi evangélikus keresztyén egyházegyetem névtára, Győr, 1940.) 67 Mekis Adám: 1942 és 1980 között Békéscsaba evangélikus lelkésze, 30 éven át esperes, 12 éven át pedig püspök-helyettes volt. 1980-ban ment nyugdíjba, majd 1984-ben halt meg. (Német Mihály - Szeberényi Andor: A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete az ezredfordulón 2000-2001. Budapest, 2002) w 88 sva
