Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
VII. Édes anyanyelvünk
120. A papiak magyar neve Nem csabai történet. De a nyelvi azonosság miatt lehetne az is. Wenich Albert nagylaki főjegyző Gömörből került az Alföldre. Felesége nem is tanult meg rendesen magyarul, beszédébe minduntalan belekevert szlovák szavakat. (Meg kell jegyezni, hogy abban az időben Hrdlicska volt a nagylaki pap s azt is, hogy a papiak szlovák neve: fara.) Nos, egy alkalommal Wenichné asszony Hrdlicska papákhoz menve, az utcán összetalálkozik Bistyák Ferenc makói járásbíróval, aki kalapját udvariasan a földig emelve, jó ismerősként kérdi:- „Hová, hová Nagyságos Asszonyom?”- „Megyek a Hrdlicska farába\” - csicseregte a megszólított dáma.- „No, csak tessék!” - bíztatta jólelkűen a járásbíró a nagyságos asszonyt. 121. Leégés (Szójátékról lévén szó, magyarra le nem fordítható- Dedinszky Gyula) [Az eredeti történetet a megadott források alapján nem tudtuk visszakeresni. - Szerk.] 122. Helyreigazítás Két tót legény vándorol együtt. Mikor egy magyar faluhoz érkeznek, elhatározzák, hogy nyelvgyakorlás céljából azután egymás között is csak magyarul beszélnek. Nos, amint letelepszenek az árokparton, hogy harapjanak valamit, megszólal az egyik:- „Hocide ászt a tanyirszrát!” A másik helyreigazítja akarva, oktatólag rászól:- „Ugyan, ne magyarázz - hadarázz itt össze-vissza, mongyál ki csisztán: Ta-szir-nya!” CX3 C/3 89
