Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)

VI. Hétköznapok - 3. Pillanatfelvételek

- „Hej, Gyuri bácsi, biz’ ez nem akármilyen szipka, ebből »fenék« szivarozott!"- „Hű! Hogy a fene ette volna meg! Talán csak nem?”

Azzal odavágja a szipkát a földhöz, de a szivart tovább szívja. A „különleges szipka” ugyanis egy irrigatorról került le.

101. Jó fajta

Tomkáék iparosok voltak. Asztalosok. De azért Tomkáné apró jószágot is nevelt: csirkét, kacsát, libát. Egyszer libatojásokat ültetett, két hét múlva átvilágította, de úgy látta, hogy rosszak, ezért az inassal eladatta őket a piacon.

Újabb két hét múlva az az asszony, aki megvette a tojásokat összetalálkozik Tomkánéval, és már messziről kiáltja:- „Ugyan kedves Tomkáné asszony, nem tudna nekem még eladni azokból a tojásokból.”- „Miért?”-„No, mert az valami egészen rendkívüli, kiváló fajta. Elültettem a magától vett tojásokat, és két hét alatt mindegyikből kikelt a kis liba.”

Tomkáné hangosan siránkozik:- „Jaj! micsoda kár ért engem!”

102. „Csak”

Ez még az „Evangélikus Békéscsaba” korából való.

Tanyasi gazda utazik a városba. Amikor a telekgerendási állomásra ér, megkérdi a jegykiadó baktert:- „No, van valaki?”- „A” - mondja az —„ nincs senki, csak egy katolikus.”

103. Bátorítás

Csaba nagyközség utolsó bírája, Achim László63 malomtulajdonos, szintén jellegzetes alakja volt Békéscsabának. Gyakran felöntött a garatra. Vele történt az Ipartestület kocsmájában, mely ott volt, ahol most a Vegyvizsgáló-állomás van a Kossuth téren, idősebb korában, amikor már nem igen volt férfiúi természetének birtokában, hogy amikor jól beivott, kitámolygott az utcára, s megkapaszkodva az egyik fában el akarta végezni a folyóügyeit. De sehogy sem találta a „vízcsapot”. Hiába kotorászik, keresgél, sehol semmi. Végül is könyörgésre fogja a dolgot. Szelíd, kérlelő hangon megszólal:- „Ugyan már... gyere... ne félj, ... hiszen csak vizelni akarok!”

63 Áchim László (1869-1927): 1915 és 1918 között ő volt Csaba utolsó bírája. Gőzmalom-tulajdonos és ipartestületi elnök is volt. Hivatali ideje egybeesett az első világháborúval, és 1917-ben elkísérte Bukovinába azt az élelmiszerszállítmányt, melyet a 101- es gyalogezred katonáinak gyűjtöttek össze. 1918-ban az egyik alapítója volt a Békéscsabai Fürdő Részvénytársaságnak. Miután 1918. november 23-án Békéscsaba várossá alakult, megbízatása is lejárt. 1927-ig a képviselő-testület tagja és a Békés Megyei Kereskedelmi Bank igazgatója volt. (Gécs Béta: Csabai bírók - csabai históriák, 1717-1918. Békéscsaba, 2008.)

c/3 8o M