Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
VI. Hétköznapok - 3. Pillanatfelvételek
83. Aranyoskám "Moj Zlaty” Csaba nagytekintélyű alakja volt a régi világban dr. Omaszta Gusztáv54 kir. közjegyző. A csabai paraszt félve lépett hivatalába, pedig nem volt goromba, szlovákul is szívesen beszélt az emberekkel, sőt öreget- fiatalt szeretett kedveskedve „Moj Zlaty”-nak „Aranyoskáménak szólítani. Ügyfelei mégis el-elszoruló szívvel hallgatták ezt a kedves beszédet, mert az terjedt el róla a városban, hogy ahányszor a közjegyző úr a tárgyalás során kiejti a száján az „Aranyoskám”-at, annyiszor egy aranyat fog honorárium címén felszámolni ügyfelének. 84. Jogos mérgelődés Fiatal kereskedősegédek, (köztük Szelner Tóni és Karácsonyi Jóska) egy nyári vasárnap délután az alsóvégi zsiliphez mentek fürödni. Fürdés közben néhány apró halat fogtak, s egy üres konzerves dobozba rejtették. Fürdés után betértek a közeli kocsmába, amelynek tulajdonosa Varga József volt. Egy liter bort rendeltek. A kocsmáros kihozta a bort, elmegy. Karácsonyi Jóska beleönti a borba a halakat. A kocsmáros után kiáltanak:- „Józsi bácsi, jöjjön csak!” Bejön. Mutatják neki a bort. Nézi, vizsgálja, majd megragadva az üveget szótlanul kimegy a söntésből. Kintről behallatszik a veszekedése, amint mérgesen szidja családját:- „A fene evett volna meg benneteket, nem megmondtam már elégszer, hogy nem a Körösből keverjetek vizet a borba, hanem a kútból!” CX3 CO 72
