Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
VI. Hétköznapok - 2. Temetés, halál
72. Hirli anyám... Hirli anyám ennek-annak: nemsokára férjhez adnak, megvan minden, mi kell nekem, (mindenkinek nagyon tetszem.) Tudok - úgymond - sütni, főzni, fonni s kendervásznat szőni, varrni is tudok magamra szép rokolyát vasárnapra. Szőttem vásznat egész végnyit, mégsem érek vele semmit, nehéz ma leánynak lenni, nehéz nagyon férjhez menni. (Jankó V. Zsófin verse) Rozchyrili moja mati... (Z cyklu Cabianske piesnicke) Rozchyrili moja mati, ze ma budú viddvati, ze nám secko, co mi nácin, (kazdymu sa velmej pácin) Vien, vraj, varit, piect a prati, piasta peknö plátno tkati, no, aj usit na nedel’u peknú pre seb a gecelu... Natkala som peknö plátno, ale coze mije platnő? ked’sa vydat, mily Boze, diovca ’heska tazko mözel... Jankó VZofin (Cabiansky kalendár 1933) 2. Temetés, halál 73. Virrasztáskor Csabán még ma is megvan az a szokás, hogy halálesetkor a gyászházban a családtagok, szomszédok, ismerősök a funerátor-násznagy (starejsí) vezetésével „virrasztanak”, vagyis gyászénekeket énekelnek, imádkoznak, vigasztaló beszédet hallgatnak. Régebben a virrasztás éjfélig is eltartott, amikor is a házbeliek a vendégeknek pálinkát, kenyeret és sajtot szolgáltak fel. A virrasztók azonban nem egyszer még éjfél után is folytatták az ivást, s bizony megesett, hogy egyik-másik résztvevő komolyan elázott. Egyszer is egy öreg apóka - mikor már kifogytak az összes halotti énekből — megszólal:- „Hanem tudjátok e mit, azt még nem énekeltük, hogy: »Rászállt lepke a kiságra, lehullott a virágja!«” A csabaiak kedves nótája volt ez valamikor. Eredeti szlovák formájában: „Sadla muska na konárik, spadol z heho kvet... ” 74. Mehet! Egyik másik temetés alkalmával, mikor a halott mamókát koporsóban már kifelé vitték a házból, hogy a gyászkocsira helyezve elinduljanak vele a temető felé, a bepálinkázott apóka, tehát a „bánatos özvegy” a vasútállomás portására emlékezve eléggé vidáman vezényelt:- „Na, Csorvás, Gerendás, mehet!” C/3 67 W
