Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
III. Egyházi élet
Annak a harang is tovább és szebben szól. Ezért hát ember, ha gondolsz halálodra, Gondod legyen egyben a harangozóra! Persze, harangozó orgonát is fújtat, Ami nem aláz meg, sőt becsületet ad, Mert így orgonánál ő az első faktor, Nélküle játszani nem is tud a kántor. Kótába négy szemét hiába mereszti, Hang az orgonából attól még nem jön ki, Csak ha a fújtatót elkezdem taposni, Orgona hangosan akkor kezd sípolni. Nemcsak harangozó, de tűzőr is vagyok, Ha tűz van - oltóknak - arról hírt én adok, De a harangokat már nem kongathatom, Mert az urak álmát azzal megzavarom. Tűzoltóságunk és egész új autónk van, Elég ha virrasztók ott fenn a toronyban. Mi mindent látok én a toronyból éjjel, Szeretné megtudni sok kíváncsi ember. Négykézláb mászkálni - mint valami ebet - Én látlak - kocsmából hazafelé menet. S amíg asszonyaik fürdőkben nyaralnak, Látom az urakat hogy’ vigasztalódnak. Látok némelyeket ablakon távozni, Sürgős, nincs idejük ajtót keresgélni. Hogy kik ők - szeretnéd tudni bármily vágyón, Neveket mondani tiltja diszkrécióm. Harangozó vagyok s így fogok meghalni, „Felsővégiben” fog egyház eltemetni. Cimboráim, mint a gazdagnak, oly szépen „Verselnek” nekem is, nem látva fillért sem. Síromra csak rövid felirat kerüljön, De, hogy mindörökre a szemekbe tűnjön Kemény tölgy fájából az ács faragja ki: „Míg élt, harangozó volt vén (Makovi)cki.” l'omu potom aj zvon za dlhsí cas huci. Preto lűdia bozí aj na smrt hútajte, Na zvonára nikdy nezapomínajte. Zvonárska povinnosije aj orgán tískat, S tym si chcem pri cirkvi velkú prednost získat. Lebo ja som prvy pri organe faktor, Bezo mna nemö ze organovat rechtor! Do tych kótov styrma ociami pózéra: Len kedja zapocnem s nohou mechy tískat, Zapocnem aj jemu organ hlasne pískat. Ako zvonár somja aj strázny zároven: Ja dám chyr hasicom, kde je v meste oben. Ale na zvon bit nám boli zakdzali, Aby sme vraj pánov zo sna nezbúdzali. Mámé vraj hasicov, autó celkom novy: Len nech je vraj zvonár na tűrne vzdy zivyl Co vsetko tu s tűrne cez noc zvonár vidí, Zvediei by var chcelo iste velá budi. Ja Ta vidím v noci z boka na bök tackat. Lebo si v kreme pil; nevies isi, len skackat. Vidím s kym sa páni v noci prechádzajú, Kym sa im zenicky v tepliciach kúkajú. Bo je ím na rezno: dvermi sa nepracu. Vela kűskov by somja mohol dosvedeit, Ak by sa chcel vol’ak o niecom presvedeit. Ako zvonár sa chcem statocne zastarat, Dá ma potom cirkev v hornickom pochovat. Zazvonia mi moji cimborási milí, Ako tym, co za zvon dobre zaplatili. Na hrob nech mi nápis len krátky napísu, Do dreva dubovho kresári vykresú, Aby bolo póznát tento nápis vzdycky: „ Tu odpocíva zvonár: ................y” ( Cabiansky kalendár 1929) S/3 CX3 50
