Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
III. Egyházi élet
Az ebéd végén hozzák a tortákat - Vrauko, mint fő rokon, Csepregivel szemben ül. Egy bibliát ábrázoló nagy grillázs tortát tesznek elébük. Vrauko odatolja a tortát Csepregi elé, s kínálja:- „No, Tisztelendő Űr, nyissa már fel azt a könyvet, hisz’ úgysem tud könyv nélkül prédikálni.” 41. Özvegy kacsa A csabai evangélikusok kedves papja volt a két világháború között Jakabfi György35, különösen is temetési szónoklatai miatt kedvelték. Ha nem is ő volt a soros a szolgálatban, sok család akkor is őt kívánta a gyászszertartás elvégzéséhez, inkább megfizette a mellőzött soros lelkésznek is a stólát. Jakabfi ily soron kívüli szolgálatait — természetesen - szívesen honorálta a család, leginkább természetbeni jókkal, egy pár jércével, kacsával, ritkán egy-egy tömött liba is akadt. Jakabfi szívesen fogadta, kissé talán várta is ezeket a kedveskedéseket, nagy családú ember volt, s a bolettás világban úgysem sokat ért a csabai papok búzafizetése. Igaz-e, nem-e, de róla beszélik, hogy az egyik temetés utáni napon is egy szépen, feketébe öltözött mamóka kereste fel a lelkészt:- „Tiszteltetik Z.. .nék a lelkész urat, s ezt a csekélységet küldik, tessék szívesen fogadni!” S azzal egy szép, hatalmas kövérre hízott kacsát emel ki a kosarából. A mamóka várta a hatást, amit ez a szép állat majd kivált a Tisztelendő Úrból, csakhogy a hatás egészen másmilyen lett, mint amilyenre számított. A lelkész ugyanis mosolyogva, kedvesen megkérdezte:- „Aztán mondja csak, talán özvegy ez a kacsa?”- „Miből tetszik ezt gondolni?” - kérdi megrökönyödve a mamóka.- „No csak abból, hogy nincsen párja!” - hangzott a válasz. 42. Jól letromfolt! A régi világban gyakrabban megtörtént, hogy a módosabb gazdák disznótorkor a lelkészeket is meghívták vacsorára, bár a lelkészek ezt nem nagyon szerették, mert itt, a beivott férfiak között nem egyszer érte őket kellemetlenség. Persze, nem mindig, tudtak a csabaiak durvaság nélkül is szellemeskedni. Egy alkalommal is, amikor helyi szokás szerint tepsiben, nem szeletelve, de egészben asztalra tették a sültkolbászt, az egyik jókedvű apóka a lelkész felé fordul:- „Lelkész úr tanult, tehát okos ember. Mondja meg hát, melyik a legszebb hang a világon?” A lelkész gondolkozás, töprengés után sem tudott helyes választ adni, mire az apóka diadalmasan közli:- „Nos, amikor egy szép, hosszú kolbász serceg a tepsiben!” Tetszik a válasz mindenkinek, nagyot mulatnak - kissé a lelkész rovására is. De most már az sem hagyja magát, kijelenti:- „Én még ennél is szebb hangot ismerek!” Általános megrökönyödés.- „Az nem lehet!” - kiáltják innen is, onnan is.- „Márpedig az úgy van, ahogy mondom” - állítja a lelkész. - „Mert az még szebb hang, amikor két szép, hosszú kolbász serceg az asztalon.”- „Jól letromfolt!” - ismerik el az asztaltársak. 35 Jakabfi György: 1922-től 1939-ig szolgált Békéscsabán evangélikus lelkészként. (Német Mihály - Szeberényi Andor: A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete az ezredfordulón 2000-2001. Budapest, 2002) S/S 43 CVS
