Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
III. Egyházi élet
Nem egészen értettem a kérdést, hát zavartan válaszoltam:- „Nős vagyok, a feleségem rendben tartja a ruhámat.”- „No, csak azért!” — folytatta emelt hangon, az esperes — „mert nem szeretném, ha lyukas zsebedből a csizmaszáradba csúszna az a forint, amit nekem küld a család!” (amint arra bizony már volt példa). 39. Szemléltető oktatás Még egy Koren történet. Koren Pál31 szigorú, fegyelmet megkövetelő ember volr. Megtette, hogy amikor a város egyik előkelő ura elkésve, már a prédikáció alatt jött be a templomba és mégis megszokott helyére, az első padba igyekezett, Koren félbeszakította a prédikációját s rászólt:- „Aki késve jön a templomba, húzódjék meg az utolsó padban, és ne zavarja mászkálásával az istentiszteletet.” Ugyancsak Koren tette, hogy mikor a nagytemplomban az oltár körül álló nagy lányok a prédikáció alatt beszélgettek és vihogtak, Koren a szószékről lejöve magához intette a rendbontókat és ott, a gyülekezet színe előtt megpofozta őket. A hívek féltek is tőle, de meg szerették is. Szerették különösen a prédikációit, mert azok egyszerűek, világosak, érdekesek, életszerűek voltak. Ezt a képességét Koren felhasználta a híveivel való beszélgetések során is. Egyszer egyik rendszeres templomjáró egyháztag kereste fel Koren esperest, és elpanaszolta neki bánatát, hogy hiába ül ott a templomban, hiába hallgatja a prédikációt, mire kilép az Isten házából, már mindent elfelejtett. Koren vigasztalta az elkeseredett embert, aki azonban nem hagyta magát megvigasztalni, továbbra is csak azt hajtogatta: Kár neki a templomba jönni, amikor az számára olyan hiábavaló, mintha valaki vizet meregetne kosárral. Abból is kifolyik minden. Koren ekkor gondol egyet, kivezeti hívét a folyosóra, rámutat egy ott heverő szemetes kosárra s azt mondja:- „Fogja csak ezt a kosarat és menjen a Körösre, hozzon benne vizet!” Az öreg megrökönyödve néz az esperesre, húzódozik a dologtól, kár menni, úgy is kifolyik a víz a kosárból, nem marad meg benne semmi, de Koren nem enged, csak kituszkolja az öreget a kosárral a paróchiából. Jó negyed óra múlva jön ám vissza az öreg, s mutatja az üres kosarat:- „Ugye mondtam? Nem maradt benne egy csepp sem, kár volt az egész útért!”- „Már pedig nem volt kár!” - szól szelíd szóval, oktatón az esperes. „Mert igaz, víz nem maradt egy csepp sem a kosárban, de nézze csak, mennyivel tisztább lett a kosár, a víz mind levitte róla a rárakódott sok szennyet.” C/3 41
