Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)

II. Közösségi élet

II. %özösségi élet

Békéscsaba hosszú időn át nemcsak hazánknak, de egész Európának is legnagyobb faluja, községe volt. Hiszen pl. 1910-ben már 42.599 volt lakosainak száma, s még mindig csak egyszerű nagyközségként a községi bíró és a községi főjegyző jogara alatt élte életét. Ez élet központja a községháza volt, mozgató, vagy hátramozdító tényezői pedig a községi tisztviselők. Csaba életének ebből a területéből villant fel előttünk valamit, az e fejezet alatt következő néhány történet.

22. A bölcsesség forrása

Egész délelőtt tanácskoznak az esküdtek Lepény Pál22 bíró uram elnöklete alatt. Múlik egyik óra a másik után, hiába, csak nem jutnak dűlőre. Már a delet is húzza a harangozó a kistemplom tornyában.- „így semmi sem lesz belőlünk” - szól a bíró. - „Ha az ember éhes, nem megy a munka, de ha

jóllakik, mindjárt okosabb. Menjetek most haza Urak, lakjatok jól, jöjjetek vissza s aztán majd tovább tárgyalunk. Meglátjátok, mindjárt könnyebb lesz.”

Ügy is történt. Hazamentek ebédelni, visszajöttek és félóra alatt végeztek.- „Ugye mondtam?” - büszkélkedik a bíró -, „a bölcsesség forrása” — legalább is a községnél, úgy

látszik a tele has.

23. A szamárlétra

Az evangélikus egyháznál is, de még a községnél is a különféle tiszteletbeli állásokat a vagyonosabb csabai gazdák - mint ők szerették magukat nevezni: mi „jobb gazdák” - foglalták el. A legmagasabb tisztség természetesen a községi bíróság volt. Azonban senki sem lehetett csak úgy egyszerűen, mindjárt bíróvá, hanem előbb egy bizonyos ranglétrát kellett megjárnia. A közéleti pálya mindenki számára a Tehénlegeltető Társulatnál kezdődött. Utána lehetett az illető az egyháznál sáfár, a községnél esküdt, majd az egyháznál gondnok (kurátor), és csak ezek után pályázhatott a községi bíróságra.

Egyszer is az egyik ambiciózus gazda gondnok szeretett volna lenni az egyháznál. A presbitérium tagjai felzúdultak:- „Nem így! Kezdje az elején!” (t.i. a Tehénlegeltető Társulatnál.)

Nem volt pardon. A szamárlétrát elől kellett kezdeni, az első lépcsőnél.

22 Lepény Pál. Csaba község bírója 1878 és 1880 között. A község egyik legmódosabb gazdája volt, de ugyanakkor egyszerű parasztember, akit józan gondolkodású és erényes embernek ismertek. Országgyűlési képviselőként a helyi közügyek intézésében aktívan részt vett, és döntő szava volt az egyes ügyek alakulásában. 1875-ben támogatta a csabai színház megépítését, mely átadására 1879-ben került sor. (Gécs Béla: Csabai bírók- csabai históriák, 1717-1918. Békéscsaba, 2008.)

S/S 27 ^3