Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
IX. Amivel a csabai nép szórakozott - e. Vegyes mesék
182. Akinek senki se parancsol Egyszer egy gazdag kereskedő üzlete ajtajára kiakasztott egy oldal szalonnát, s alája egy írást, mely szerint a szalonnát az viheti el, akinek senki sem parancsol. Arra jön egy ember, leakasztja a szalonnát, s indul tovább. A kereskedő utána szól:- „Látta, hogy mi van a szalonna alá írva?”- „Láttam hát, az viheti el, akinek senki se parancsol.”- „No, és magának mi a mestersége?”- „Nekem? Én halász vagyok. Akkor megyek halat fogni, amikor akarok, akkor térek haza, amikor akarok. Nekem ugyan senki sem parancsol!”- „Igaz! De miért nem veszi a szalonnát a hátára? így nehéz lesz!”- „No hiszen, egyéb se kellene nekem, mint hogy bezsírozzam az ingemet, adna nekem otthon az asszony!”- „Vissza a szalonnával!” - kiáltja a kereskedő. (Mert bizony nincs oly ember a világon, akinek senki sem parancsol.) 183. Nem hagyta igazát Két asszony ment a patak mellett. Szépen vágott fű feküdt a parton. Az egyik: „De szépen kaszálták ezt a füvet!” A másik: „Nem kaszálták, hanem nyírták!”- „De biz kaszálták!”- „De biz nyírták!” Addig-addig míg összevesztek, megkergették egymást. S akkor az, aki állította, hogy a füvet kaszálták, beletaszította a patakba azt, aki állította, hogy a füvet nyírták. Ott fuldoklóit a patakban. De még akkor is, amikor már elmerült a víz alatt, kinyújtotta kezét a vízből, s két ujjával, mint valami ollóval mutatta, hogy — De bíz a füvet mégiscsak — nyírták! 184. Őszinte vélemény Mezőgazdasági kiállítás volt Csabán. Egy öreg juhász tíz gyönyörű kost hajtott az utcán. Messziről jöttek, a kosok elfáradtak, az egyik utcasarkon leálltak. Eltökélték magukat: egy lépést sem tovább! Bajba került az öreg juhász. Csakhamar egy sereg kíváncsi ember vette őket körül. Voltak, kik jó szándékkal segíteni akartak az öregnek, ezért hát szólongatták, riogatták, bökdösték a kosokat. De azok oda se neki! Ekkor az öreg juhász e jószándékú emberek felé fordul és szomorúan, de igaz meggyőződéssel mondja:- „Jó emberek! Ebben az én nagy bajomban, többet érne most egy pulikutya, mint maguk mindnyájan.” Uprimná mienka Hnalpastier desai velkych baranov na hospodársku vystavu v Cabe. V meste mnohí sa dívali na tieto mocné a veliké bárány. Ale bárány ustály a na uhle jednej cesty zastály. Stary juhás bol vo velkom rozpaku, lebo bárány si umienili, ani krok neist dalej. Okolo baranov sa veliké mnozstvo divákov shromazdilo a mnohí v tazkom polození postavenému starému juhásovi pornóét chceli — strkali, kricali na baranov; ale tie len nechceli sa pohnút. Stary juhás obrátil sa k obecenstvu a cele uprímne dal vyraz svojmu presvedceniu:- „Ludia mojí, v tomto tazkom polození viac by mi pomohol jeden dobry pes, ako vy vsetci!” (Cabiansky kalendár 1927) C/3 12Ó ra*
