Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
IX. Amivel a csabai nép szórakozott - 1. Játékok
táj színháznak színészeinek az ősei. A hálás közönség, a háziak a szórakoztatás végén rendszerint megkínálták valamivel az örömszerzőket, leggyakrabban mézes-mákos, vagy cukros-mákos főtt kukoricával. 151. „Cigányasszony” (Cigdnka) A tanyasiak, de egyben a városiak hangulatos, jókedvet árasztó összejövetelei voltak a disznótorok. Ilyenkor összejött a rokonság, szomszédság s így aztán, ha valahol 5-6, vagy ennél is több hízót vágtak egyszerre, estig csak elkészültek minden munkával, és akkor a vacsoránál már átadhatták magukat a gondtalan szórakozásnak. Itt is folyt a mese, beszélgetés, a találós kérdések megfejtése, de ezeken felül a disznótoros összejövetelnek is megvolt a maga speciális tréfacsinálója: a „cigányasszony”, szlovákul a „cigdnka”. Valaki - rendszerint férfi volt az illető - cigányasszonynak öltözve fölkereste a disznótoros tanyát, s ott mókázott. „Kikezdett” a férfiakkal, tenyérből jósolt, kéregetett. A „cigányasszony” azonban néha társat is hozott magával, aki - mialatt bent a szobában folyt a tréfálkozás, harsogott a nevetés, azalatt - a konyhában kihúzogatta a kemencéből a rétestálakat, elrejtette a hurkákat, nem kis kellemetlenséget okozva a szakácsnőknek. De a ház népe is kellően felkészült a „cigányasszony” fogadására. Valamelyik kolbászbelet jó előre megtöltötték paradicsommal (szép piros kolbász lett belőle!), hurkabelet kitömtek kenderkóccal (micsoda ínycsiklandó kásás hurkának látszott), és a túlságosan szemtelen „cigányasszonynak” ezeket adták oda. Persze, ez is csak tréfa volt, amin nevetni lehetett, mert a jókedvet, jó hangulatot hozó cigányasszonyt a végén mindig valódi, finom disznótoros dolgokkal is megjutalmazták. O azután tovább ment, más tanyába, más disznótorba vitte a vidámságot, a jókedvet. 152. Borjú-bélyegzés Klimenték öreg béresének, Marci bácsinak a családja a városban lakott. Sok volt a gyerek, akiket iskoláztatni kellett, és akkor még nem voltak tanyai iskolák. Kéthetenként Marci bácsi ment haza, kéthetenként egyszer a felesége jött ki. A közbeeső üres vasárnapok nagy ünnepet jelentettek a kint lakó férfiak számára. Ilyenkor a kisbéresek, bennkosztosok este Klimentéknél jöttek össze Marci bácsinál. Volt mese, tréfa, játék, móka. Egy ilyen „ünnepeste” minden mulatságból kifogyva kérni kezdték Marci bácsit:- „Játszunk valamit!”- „No, jó! Borjút fogunk bélyegezni.” Mindjárt rendelkezni kezdett:- „Petrina Jani, te idebenn maradsz, a többiek pedig mind ki a pitvarba! Majd ha hívlak, akkor egyenként bejöttök.” Megtörtént a kivonulás. Akkor Petrina Janót Marci bácsi a szoba közepén négykézlábra állítja. Letolatja vele a nadrágot, gatyát. Kioktatja, majd kiszól a pitvarba:- „Jöhet az első!” A delikvens bejön. Marci bácsi - miután a mécsest eloltotta — a sötétben botorkálót odavezette a „bélyeges”-hez, nyakát hátulról megszorítva fejét lenyomja, orrát pedig jó párszor beleveri Janó lyukába.- „De a többieknek el ne mondd!” - hangzik a figyelmeztetés.- „Dehogy mondom!” (Ha ő szendevett, szenvedjen más is.) így megy a „bélyegzés” egyenként. CX3 W 112
