Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
VIII. Vegyes történetek
Most azonban elég rossz állapotban volt a püspök. Napok óta a csuklójával, a keze fejével volt valami baj, ugyanakkor lelkészsofőrjének a lábán volt valami hiba. Amikor megérkezésük után mindez kiderült, azonnal határozatba ment: el kell vinni őket Békészki bácsihoz. A püspök nem ismerve a Békészki bácsinál érvényes rendet, részletesen magyarázni kezdi, hogy mi, hol és mióta fáj, az öreg Békészki azonban szájához emeli jobb keze mutatóujját: Pszt! S egyszerűen elvágja a püspök szavát. Amikor ez az édes jelenet később a gyűlésező papság tudomására jutott, természetesen nem csekély derültséget keltett, hogy Békészki bácsi csak úgy egyszerűen lepisszegte a félelmetes püspököt. Az egyik lelkész azonban csendesen felsóhajtott:- „Könnyű Békészki bácsinak, de lenne csak ő is pap...” 143. Ugye mondtam neked?! Achim László63 fiatal legény volt a pallók korszakában, amikor csak a piactéren és a Vasút utcán volt téglajárda, másutt palló, még pedig a legtöbb utcában csak egyes palló. Abban az időben az udvarolgató legények subában jártak szombaton este választottjukhoz. Az utcai világítás is gyatra volt, minden fél km távolságban, ha pislogott egy-egy petróleumlámpa. Esős, sáros december eleje volt, amikor az egyes pallón, úgy tíz óra tájban a következő sorrendben tartott hazafelé az Áchim család. Elől az apa, Achim János79 lámpással a kezében, utána a mama, végül László, a legény fiuk. A sarkon két subás legény álldogál. Közülük az egyik, a hórihorgas, Áchimék felé indul, megragadja az apát, fölemeli, jobbra leteszi a sárba, ezzel a vezényszóval:- „And” Következik a mama, megragadja, fölemeli, balra bele a sárba:- „Cváj!” Most következik a harmadik Áchim László, ő azonban egy irtózatos pofont ken le a hetvenkedő legénynek, s most ő vezényel:- „Dráj!” A dali lehempereg a sárba, a sarkon strázsáló cimbora futni kezd, de előbb még odakiáltja szemrehányóan a sárból kecmergőnek:- „Ugye, mondtam Janó?!” 144. Megyeri legény vagyok Megyeri legény vagyok, Átalszom a vasárnapot, Sőt, ágyamból hétfőn sem Mozdulok tapodtat sem. Suhaj somja z Mederu Suhaj somja z Mederu, Doma spávam v nedelu. Vpondelok tiez cely den Zpostele sa nepohnem. 79 Áchim L. János: Áchim L. András nagyapja, 1868-ban választották Békéscsaba bírójává, és ezt a tisztséget 1871-ig töltötte be. Hivatali ideje alatt épült fel a Fiume fogadó és az új kórházépület. (Gécs Béla: Csabai bírók - csabai históriák, 1717-1918. Békéscsaba, 2008.) C/3 104 C83
