Dedinszky Gyula - Vidám Csaba: A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 1. (38.) - „Ami Csabai” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2013)
VIII. Vegyes történetek
Egy alkalommal az esperes és a főelőadó egyaránt biztatták a lelkészeket a hozzászólásra, még hozzá azzal, hogy ne csak dicsérő szavakat és általánosságokat mondjanak, hanem a tapasztalt hibákra is őszintén, bátran mutassanak rá. Hosszú némaság aztán elsőnek az egyik tótkomlósi lelkész szólal meg, s elmondja, hogy szerinte helytelen, hogy a még magángazdálkodást folytató parasztok földjét minden évben más helyen jelöli ki a hatóság, a paraszt ilyenformán nem lévén biztosítva afelől, hogy jövőre is az ő használatában lesz az a földdarab, nem trágyázza földjét, így kisebb a termés, károsodik az ország. A főelőadó igazat ad a felszólalónak, de a hatósági eljárást is megmagyarázza: Mivel minden évben nagyobb a közös gazdaság, ezért kell évenkint újra elrendezni a tsz. illetve egyéni parasztok földterületét. Az újabb - „Tessék csak bátran hozzászólni!” biztatásra megembereli magát a másik tótkomlósi pap, és társának megfigyelését megtoldja azzal, hogy a komlósi parasztok a már említett okból nem a saját földjükre viszik ki a trágyát, hanem potompénzért a szomszéd falvak egyéni gazdálkodóinak adják el, ami a parasztembernél már a katasztrófagazdálkodás jele. A főelőadó bólogat, a probléma ugyanaz, nem igényel újabb választ. Viszont jó volna kissé elébbre lépni, ezért újra megbiztatja a lelkészeket:- „Csak bártan, őszintén szóljon, akinek van valamilyen megfigyelése!” Kínos szünet után a békési lelkész, Gabányi Géza nyújtja fel a kezét. Mindenki nagy várakozással tekint feléje, vajon mivel fog előjönni? O pedig imigyen kezdi el mondanivalóját:- „Kérem, én is a trágyakomplexumhoz kívánok hozzászólni!” Kirobbanó nevetés. De a feszültséget feloldotta, s megindult a valóban gátlás nélküli beszélgetés. 141. Képviselő-választás (Szlovák nyelvi szójáték lévén a történet csattanója, élvezetesen nem adható vissza a magyarban.) [Az eredeti történetet a megadott források alapján nem tudtuk visszakeresni — Szerk.] 142. Könnyű neki Csaba egyik híressége volt az 1966 szeptemberében elhunyt Békészki bácsi 7, a „csodadoktor”. Istentől nyert természetes képessége volt, hogy minden helyéből kimarjuk végtagot, kiugrott, vagy megrándult int, ideget embernél, állatnál egyformán egy-kettőre helyre rakott. Nemcsak csabaiak voltak bizalommal tudománya iránt, hanem az ország minden részéből vonattal, autóval hoztak hozzá betegeket. (Hoztak hozzá repülőgépen Budapestről válogatott futballistákat is.) Az érdekes az volt, hogy Békészki bácsinak sosem kellett magyarázni, mutogatni, hogy itt fáj, úgy fáj, az öreg nem is tűrte az ilyen sok beszédet. Csak azt kellett tudnia, hogy a kézzel, lábbal, derékkal, vagy vállal történt e valami hiba, ő aztán a baj fészkét megnyálazott ujjával szelíden kitapogatta, és segített is azon nyomban. Nos, egyszer az evangélikusok egyik püspöke, Káldy Zoltán77 78 jött szolgálati ügyben autón Csabára. (A püspök úr egyébként szigorúságáról ismeretes. Ha valaki ellene mond, annak hamar a tyúkszemére lép.) 77 Békészki Mihály (1879-1966): Rendkívüli képességekkel rendelkező személy volt, hívták „paraszt orvosnak" és „csodadoktornak A „ficamok doktora "-ként sikeresen gyógyította meg a kificamodott kezet és lábat, utóbbira kiváló példa Bozsik József és Hidegkúti Nándor esete. (Békészki bácsi, Szerk. Vándor Andrea, Békéscsaba, 2012.) 78 Káldy Zoltán (1919-1987): 1919-ben született Iharosberényben, tanulmányait Sopronban végezte, majd 1941-ben evangélikus lelkésszé avatták. 1945-től Pécsett volt lelkész, majd 1958-ban a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke lett haláláig, 1987-ig. (Magyar Életrajzi Lexikon. 1000-1990.) CSS ÍOI W
