Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Az elemi iskoláztatás története - Az iskola legfőbb jellemzője a fegyelem
Iskola. Az elemi iskoláztatás története ember gyermekének tanítását, melyért a falusi pap és iskolamester a felelős. Mint lelkész, a tanítás alapját olyan szabad igékből meríti, melyek mindenki számára érthetőek. Templomi prédikációiban többféle ismeretekkel, témakörökkel neveli gyülekezetének tagjait. Például a hazának szeretetéről vagy a patriotizmusról beszél. Főbb fejezetek tanításaiból: „A jó Atyának bére, ki az ő gyermekeit jól neveli; Az oskolák az országnak palántakertyei, vagy legalább azoknak kellenék lenni; Az illendőségről, az igazságnál és más polgári erkölcsekrül.”228 Tessedik prédikációi általános érvényűek: „... prédikáció után a felálló népnek magyarán és érthetőképpen előolvastassanak, ezen rendelkezéseknek előolvasásánál nemcsak a parasztnak magának, hanem amennyire lehet, feleségének, felserdült gyermekének és házicselédjének kell jelen lenni, hogy az előadandó általhágásnál senki se mentse magát a nemtudommal.”229 Tanításait a következőekkel folytatja: „Az Istennek, a felsőségnek, a szülőknek és elöljáróknak minden szóval, cselekedettel teljes tisztesség és engedelmesség megadassák mindenkor. A lelkészek valamennyi egyházban legtöbbet a gyermekek iskolába járásáért tesznek [...] A szülőknek éppen meg kell tiltani, hogy gyermekeiket az utcán fel s alá hasztalanul futkározni ne engedjék, hanem otthon őket különféle házi dolgokra fordítsák, hogy henyélés és rossz példa által el ne romoljanak, minden gyermek hat esztendős korában, az oskolába szorgalmatosán járattassék [...] Mivel a jól elintézett gyermeknevelés nélkül a közembernek jó állapotja lehetetlen, hogy fennállhasson, és mivel sokszor a szülők sem tudják, hogy ezen fontos dologhoz miképpen kezdjenek, tehát egy igen közönséges és néphez illő nevelésnek módja, amint azt a paraszt megértheti és hasznát veheti, olvastassák el minden kántor vasárnap a prédikáció székbül; a falusi pap az ilyetén fontos nevelésbeli foglalatosságok eránt előadandó alkalmatosságnál az ő hallgatóit arra a módra is vezérelje és nekik megmutassa, hogy az ifjakat a gonosztul, és a jó erkölcsnek valóságos szeretetére és tiszteletére bírják.”230 A fentiekben látható, hogy az iskolák lelkészei a vallásos magatartás, a rend, a fegyelem, az iskolai kötelesség, a tanulás hasznáról és szükségességéről hogyan segítették az iskolai nevelést.231 Szükséges megjegyezni azt, hogy más közvetett témájú egyházi prédikációk is a gyülekezet, benne a gyermek nevelését szolgálták. Ez egyben igazolta a pap szélesebb körű népnevelési tevékenységét, illetve - mint például Tessedik esetében -, a gazdálkodó embernek a közösség számára történő hasznos emberré nevelését (például „A paraszt nép között való tevékenységnek okokrul; A parasztnép egészségének megtartásárul való gondoskodásrul; Ki-ki magát az ő rendjének mértéke szerint alkalmatossá tegye az ő munkálkodására és kötelességére, és ezután magát oly hasznosnak lenni keresse, amint csak lehet.”). Széleskörű felvilágosító tevékenység volt ez, mely egyben a felvilágosodás eszméinek 228 TESCHEDIK 1786. 201-204. 229 TESCHEDIK 1786. 205-206. 230 TESCHEDIK 1786. 212-213. 231 FEHÉR 1993. 337-339. 73
