Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Az elemi iskoláztatás története
Iskola. Az elemi iskoláztatás története oktatás”, vagyis az elemi népiskola két részből áll: a hat évig tartó mindennapi elemi népiskolából, valamint a három évre terjedő ismétlő elemi népiskolából. Az „elemi népiskola” névvel általában a mindennapi elemi népiskolát, az „ismétlő iskola” megnevezéssel pedig az ismétlő elemi népiskolai tagozatot jelölték.175 A fogalmak tisztázásánál és helyi alkalmazásához segítséget nyújtanak azok az iskolai ügyeket érintő esperesi levelek, melyek a tanügyigazgatásnál használt alapvető fogalom-meghatározásokat használják. Eszerint: „a nyilvános, elemi tanodák; a községek és testületek által fenntartott oly elemi tanodák, melyek hatóságilag elismertek, s’ melyek által kiállított tanodái bizonyítványok az állam által érvényesnek ismertetnek avégett, hogy azok alapján a tanuló magasabb nyilvános intézetekbe felvétethessenek”.176 A népiskolák általános feladata a vallásos szellem biztosítása és a valláserkölcsi tanítás. A falusi iskolák fő feladata a feudális uralkodó osztály tekintetéből nem a tárgyi ismeretek közlése volt, hanem az alsóbb néprétegek gyermekeinek kondicionálása arra, hogy a fennálló rendszert változhatatlanként fogadják el, az adott társadalomba beilleszkedjenek és „állapotbeli” kötelességeiket tudomásul vegyék. Továbbá, egy olyan, viszonylag szűk létszámú „közvetítő” réteg kinevelése volt a cél, amely - élén az egyszerűbb papokkal és tanítókkal - ezeket az eszményeket tovább képviselje, és csak harmadsorban az, hogy az egyszerűbb sorban élők elsajátítsák azokat az alapvető ismereteket, amelyekkel munkájukat könnyebben végezhetik.177 A népiskola nevelésének célja tehát kettős: egyrészt vallásos, erkölcsös és a felsőbbség minden megjelenési formáját tisztelő állampolgár nevelése, másrészt alapvető, praktikus műveltség nyújtása, ezen belül elemi ismeretek, készségek elsajátíttatása minél több olyan fiatallal, akik nem tanulnak tovább a latin iskolában, mert egész életüket paraszti vagy kézműipari munkában töltik el.178 Az 1777-es Ratio Educationis megkülönböztet tanítók létszámától függő iskolatípusokat. Eszerint „egytanítós” az a falusi iskola, amelyben olvasást, írást, valamint a falusi életkörülményeket figyelembe vevő számtant kell tanítani. „Kéttaní- tós” az, amelyet a nagyobb községekben kell megszervezni úgy, hgy azokban két osztályra bontsák a tanulókat. Ezekben az iskolákban a tananyag is bővebb volt, így például a rajz tanítását is előírták. A „háromtanítós” iskola a város oktatási intézménye volt, amelyben három osztályt kellett megszervezni, s tovább bővült a tananyag.179 1865-ben az egyház megkülönböztetett elemi „főtanodát és elemi „altano- dát"” Az elemi főtanoda alatt a három vagy több tantermes iskolát értették, az elemi altanoda” alatt pedig egy vagy két teremmel, ugyanannyi tanítóval és osztállyal bíró, többnyire falusi, néha városi közönséges elemi iskolát.180 175 MÉSZÁROS 1991. 5. 176MSZEEI 1865. Ill/1. 177 KOSÁRY 1982. 95. 178 MÉSZÁROS 1984a. 60; PÁLFY 1861. 179 MÉSZÁROS 1981. 44-45. 180 MSZEEI 1865. Ill/1. 59
