Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Felekezetiség - A mezőberényi II. ker. szlovák evangélikus egyház története 1723-1890 között - Mezőberény újratelepítése - A szlovákok betelepedése
Felekezetiség zonygatja, hogy „Az ekkor megtartott megyeösszeírás alkalmával Berényt még nem sorolták a számottevő falvak közé, mert mindössze néhány tót család tanyázott ott kezdetleges kunyhókban”.44 Id. Jeszenszky Károly Berényről szóló munkájában is a szlovák családokat említi első telepesekként.45 A helyi szlovákok megjelenését Molnár Ambrus is korábbra teszi: Békéscsaba 1716. évi összeírásában több szlovák származású jobbágy volt. Sőt, egy Behán nevű és Bánszky nevű családfőről feltételezhető, hogy az 1704-ben Csabára szökött Nógrád megyeiek közül való volt. Egyébként ugyancsak Behán nevű családfőt Berénybe települt szlovákok között is találunk, akiről azt jegyezte meg az egyik összeírás, hogy „Ott született és nevelkedett Berényben”.46 Már Bél Mátyás is megemlíti Békés vármegye 1722-ben készített leírásában, hogy szlovákokat az előző években telepített le erre a vidékre a földesúr oly nagy számba, hogy a vagyonos telepesek már több falut is alapítottak, köztük Csabát, Nemeskerekit és Berény egy részét.47 Bél Mátyás azt is megemlíti, hogy a betelepülők szabadmenetelű jobbágyok voltak.48 Bél Mátyás letelepedésüket tehát 1721-re teszi, míg Skolka András ugyanez évben letelepülő magyarokról is ír, akik a Templom-zugban lévő régi templom körül telepedtek le.49 A betelepülés kezdete tehát korábbra tehető, hiszen a XVIII. század első évtizedeiben a megyében már találunk szlovákokat, akik önállóan érkező, szökött jobbágyok voltak, s a jobb megélhetés reményében éltek a vándorlás szabadságával. Az Alföld peremvidékén, Pest megyében már 1690-től jelen vannak a szlovák telepesek, akik a Felföldről vándoroltak el. Főleg Nógrád megyében volt nagy a népsűrűség, és a hegyes, sziklás talajon nehéz volt a megélhetés. Ezért a lakosság déli területekre kényszerült munkát keresni, illetve elvándorolni. A vándormozgalom első hulláma tehát a XVII. század végén a Nógrád és Hont vármegye déli és Pest megye északi részeire terjedt ki. Innen folytatódott tovább az Alföld felé, mindig délebbre haladva. A lakatlan és csak legeltetésre használt hatalmas földterületeken jobb, könnyebb megélhetést, biztosabb jövőt reméltek a jobbágyok és zsellérek, nincstelenek. Szülőföldjüket elhagyták, ugyanakkor a földesúri terhek elől is menekültek, s az okok között a szabad vallásgyakorlatnak is nagy jelentősége volt. Az északi szlávok vándormozgalmának első és második hullámában érkezők át- és elköltözésének gazdasági és társadalmi indítékai voltak. Ideköltözésük és továbbállásuk gyakran nem bírt tervszerűséggel, tovább vándorlásuk is egyéni kezdeményezésen 44 BONYHAI 1931. 19. 45 JESZENSZKY 1861. 24-25. 46 MOLNÁR é.n. 12. 47 BÉL 1993. 139. 48 „... sokan tértek vissza honfitársaik közé, a barbároktól való félelmükben, akik annyira feldúlták ezt a vidéket; ezt olyanoktól hallották, akik számára az idetelepülésük terhesnek tűnt. Az itteni lakosok ugyanis - szokás szerint - olykor kelletlenül tűrik, ha olyan szomszédokat kapnak, akik mind nemzetségükre, mind nyelvükre nézve ilyenek; így történt ez a legelső lakosok esetében is.” BEL 1993. 10. 49 SKOLKA 1806. 294. 29
