Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Iskolai nyelvhasználat 1869-1890 között
Iskola. Az elemi iskoláztatás története Zeman Mihály volt az a lelkész, aki szlovák prédikációihoz a legtovább használta a biblikus cseh nyelvet.779 Iskolai nyelvhasználat 1869-1890 között Az 1868-as törvényjavaslat tárgyalásának indítéka és hangulata messze állt a húsz évvel korábbitól. Addig, amíg ez előtt a minden községben létesítendő közös iskola lett volna a fő cél, addig 1868-ra a meglevő felekezeti iskolákra építették a törvényjavaslatokat, amelyek magukon hordták a kiegyezés bélyegét. Az 1868-as népiskolai törvény lehetővé tette a felekezeteknek az elemi iskolák létesítését, fenntartását. A tanítókat maguk választhatták meg, fizetésüket maguk állapíthatták meg, a tanítási rendszert és módszert is, s a tankönyveket is maguk választhatták. A feltételek között a népiskola tananyagának minimuma, az iskolaépület fenntartása, a nemenkénti elkülönülés, a megfelelő szemléltető eszközök beszerzése és a legalább nyolc hónapnyi szorgalmi idő szerepelt.780 A népiskolákra vonatkozóan nem tartalmazza a magyar nyelv használatát és a magyar nyelv tantárgyát. Anyanyelv tantárgy szerepel, amely beszéd és értelemgyakorlatokat, írást és olvasást, ill. anyanyelvtant jelent. A tanterv szerint az anyanyelvtan tanítására - mint korábban említettük - minden tantárgyat fel kell használni, s különösen a fenti tárgyak tanításával.781 A népoktatási törvény szerint az iskolafenntartók - tehát az egyházi elöljárók - voltak jogosultak megállapítani, hogy az egyes népiskolákban milyen nyelven folyjon a tanítás, ami az évszázados hagyományoknak megfelelően a helyi élő nyelv volt. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az V. és VI. osztályban az olvasáshoz kapcsolódóan emlékezés gyakorlás volt, amihez történeti elbeszéléseket mondtak fel a hazai történelemből, folyó beszédbe foglalt történelmi leírásokat memorizáltak, népies és hazafias verseket szavaltak, ami nemcsak az emlékezőtehetséget fejlesztette, hanem a Magyarországhoz fűződő hazafias érzelmet is. A felsőbb népiskolákra vonatkozóan külön paragrafus biztosította az ismert elvek alapján az anyanyelvoktatást, és egy idegen nyelvet, a németet előírva leszögezte, hogy a nem magyar tannyelvű iskolákban a német helyett a magyar nyelvet kell tanítani.782 Ez azt jelentette, hogy heti három órában fogalmazást, nyelvtant, nagyobb olvasmányok fordítását vették, és feltételezte a magyar nyelvi előismereteket, hiszen a nyelv alapjait nem tanították. A magyar nyelv oktatása és ily módon való bevezetése, a magyarosítás egyik eszköze volt. Már a kiegyezést követően nyilvánvaló volt, hogy a polgári nemzetállam létrehozására irányuló, az állami, a társadalmi, kulturális élet egészét átfogó intézkedések messzemenően összefonódnak a jogos nemzetiségi igények visszaszorítását 779 SZINCSOK 1996. 259. 780 Az 1868. XXXVIII: te. III. fejezet 1. §. 781 „Tanterv a népiskolák számára.” Buda, 1869. 4. 782 „Tanterv a felső népiskolák számára az 1868. XXXVIII. te. és az országgyűlési végzések értelmében.” Buda, 1872. 249
