Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)

Iskola - Nyelvhasználat a szlovák és a magyar nyelv ügye - Az iskolai nyelvhasználat 1810-1849 között

Iskola. Az elemi iskoláztatás története valósítandónak nyilvánította. Ezzel elősegítette az itt élő nemzetiségek gyors asszi­milációját, sértette nemzetiségi jogaikat. A 12 fős nyelvi bizottság - mely a másod alispánból, táblabírákból, földes­urakból, főügyészből, főszolgabírákból és rendszerinti esküdtekből állt - határozot­tan, tudatosan törekszik a magyarosításra. Szerintük a magyar nyelv használata csak a következők szerint mehet végbe: „Mutat ugyan a múlt század kilencedik tizedje példát arra, hogy erőszakkal idegen nyelv terjesztése is nem nagy idő alatt mire lehetett menni az országban; - de példa ám az ezen esetet követő időszak arra is, hogy a viszontorlás, ha nincs féken többé, és részt kap, hogy teszi legottan semmivé az erőltetés képzelt remekjét... az ország idegen ajkú lakosainak olly jeles száma mellett - erőszakoltatva valóban a magyar nyelv önnön hoszszában is alig nézhet elébe...”710 Hogy mennyire igyekezett a magyar anyanyelvűség elfogadtatá­sára ez a bizottság, és milyen szempontból vizsgálta az itt élő nemzetiségeket, azoknak a törvényhozásban betöltött szerepét, arra jó példa az idealizált jellemzé­sük, mely a Békés vármegye nemzetiségeiről szól 1832-ben: „Békés megye... a magyarlakta Alföld térrészeinek azon egyike, mellynek lakosait a gondosan megőr­zött eredeti tiszta nyelvszabás, béllyeg, s szokás, kitüntetve esmértetett meg minde­nütt; - mellynek tanácstermében az édes magyar hangnál egyéb ember emlékezetétől fogva magyarul vitettnek... egy szóval a magyar nyelv olly közönségessé vagyon té­tetve, hogy a latin nyelv abba felséggel való jobbágyi értekezéseken és a nem magyar ezerekkel időnként váltani kellő levelezéseken kívül minden egyéb hivatali használat­ból már szerencsésen kiküszöböltetnek mondattathatik. Ezen kívül nincsen egyetlen kebelbeli uradalma sem, mely akár bűnfenyítő, akár polgári kereseteket ítélő úriszé­kein kirekesztőleg a magyar nyelvet - habár egyébb uradalmi dolgokban ma még néhol nem úgy lenne is - voltaképpen használatba ne vette volna már.”711 A nemzetiségek magyarosodásáról rajzolt kép hűen tükrözi azt a törekvést, melynek célja a minél gyorsabb, teljes elmagyarosítás világi és egyházi szinten egy­aránt, s a nemzetiségek számára egy felsőbb, értékesebb nyelv bevezetésére. „Di­cséretesen halad előre a nemzetiségek asszimilációja is. - Különösen az eredeti ma­gyarok tőszomszédságában élő idegen ajkúak körében. így Endrődön, melly eredeti tóth gyarmath vala, s jelenleg 5729 lelket számlál, többé tótot találni nem lehet, - lakosainak már régtől fogva az isten igéje is csupán magyarul hirdettetik... A ma­gyarosodás valójában azokon a török járom kivetése után megtelepített népes helye­ken megy lassan melyeknek lakossai maiglan is abajdócz712 idegen ajkúak... közü­lük újabban kedvező jelenségek mutatkoznak az eredeti 15701 eredeti tót lakosú Szarvas mezővárosában, ha kivált egyházi s világi elöljáróinak kimutatott e részbeni példás törekedése ösztönt kap. A többi nem magyar község Német-Gyula, Kétegy­110 ELEK 1985b. 112. 711 ELEK 1985b. 112. 712 Ti. ’kevert’. Vö. „abajdócz”, kétszeres, a búza és rozs keveréke, amely Gömör egyes részein ezen a néven volt ismeretes a XVIII. században. NOVÁK 2001. 229

Next

/
Thumbnails
Contents