Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Előszó
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás kossága. A közelmúlt statisztikai adatai mutatják a gyors asszimilációt. 1980-ban az összlakosság 11 848 fő, melyből 1661 fő - 14% - volt szlovák kulturális igényű, s mindössze 29 fő vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. 1990-ben all 592 fős összlakosságból 699 beszélt szlovákul, 48 fő vallotta magát szlovák nemzetiségűnek és 77 fő szlovák anyanyelvűnek. A 2001. évi népszámlálás alapján all 589 fős összlakosság 0,9%-a - 107 fő - szlovák nemzetiségű, szlovák anyanyelvű 61 fő (a lakosság 0,5 %-a), a szlovák nyelvet családi körben használók száma 7, a szlovák kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődők száma 223 (a népesség 2,0%-a). A vallás szerinti megoszlás sem mutat jobb eredményeket. A lutheránusnak számított városban 2212 evangélikus él, amely az össznépesség 19,4%-a.1 2001-re tehát a régi, több nemzetiségi városból olyan település lett, ahol a nemzetiségi anyanyelvet beszélők száma az egy százalékot sem éri el, de az evangélikus többségű Mezőberényből református, magyar többségű város lett. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz a fenti okok magyarázata, csupán a tények birtokában, a kultúra ismeretében s e nemzetiséghez tartozóként elgondolkodtató a kultúra hanyatlása és nemzetiségünk elfogyása. A jelenkori problémák ismeretében kell retrospektive keresnünk a magyarázatot. 2003-ra - személyes tapasztalat alapján - elmondható, hogy a civil szervezetek hatására a nemzetiségi öntudat erősödött, de a nyelvismeret csökkenése ellenére a kultúrához való kötődés erősödött. Nagy kérdés annak megválaszolása, hogy - történetiségében nézve - egy gazdag hagyományokkal rendelkező, erősen vallási tartalmú, színes kultúra hogyan veszíthette el értékeit, nyelvének beszélőit. Az okokat keresve, személyes interjúk és esetmegbeszélések alapján jutottam arra a következtetésre, hogy ez elsősorban a nyelvhasználat problémájával függ össze, és elsősorban - más tényezőkön kívül - az iskolai nyelvhasználattal magyarázható. A helyi szlovák nemzetiségi kultúra fő színtere az egyház és az iskola volt. E kultúra kiteljesedése és hanyatlása nemcsak az urbanizációs folyamatoktól függött, hanem a politikaiaktól is. Bár a korszakok nem választhatók el élesen, a XIX-XX. századfordulója után nagyobb és gyorsabb változások következtek be a történelmi-társadalmi viszonyokban, és az iskoláztatás területén egyaránt. A kultúra változásának első korszakából, az 1723-tól az 1890-ig terjedő időszakból azt igyekszem ezért bemutatni, hogy az iskola és az iskoláztatás hogyan járult hozzá e kultúra ápolásához, erősítette-e vagy gyengítette a nemzetiség anyanyelv használatának igényeit. Kutatásom alapcélja kettős: probléma keresésében, feltárásában, amikor a szlovák kultúra változásának okát keresem egyrészt, a szlovák evangélikus népiskola életét is bemutatom egy interkulturális környezetben, ugyanakkor az eddig még feltáratlan kutatási terület eredményeivel hozzá kívánok járulni a hazai nemzetiségi népoktatásügy bemutatásához. Könyvem előzmények nélküli a témában, összefogla1 Az 1980. évi népszámlálás. A nemzetiségi települések adatai. KSH Budapest, 1983; Népszámlálás adatai 2001. A nemzetiségi kötődés. A nemzeti, etnikai kisebbségek adatai. KSH Budapest, 2002. 10
