Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás. A mezőberényi szlovák evangélikus népoktatás 1723-1890 között - A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 37. (Békéscsaba, 2012)
Iskola - A mezőberényi szlovák népiskolai oktatás jellemzői. A szlovák evangélikus iskolák története a kezdetektől 1890-ig - A népoktatás 1777-1810 között
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Felekezetiség - Iskola - Interkulturalitás püspök nem felügyelhette már a nem katolikus egyházközségeket s azok iskoláit. Ezt a jogkört a protestáns püspök (superintendens) Canonica Visitatio-jába utalta. Az ellenőrzési jogkörnek átruházása az illetékes vallásfelekezetre ösztönző erővel hatott az evangélikusoknál is. Ennek ellenére, az iskolák felügyelete, fenntartása, nyelve, tananyaga a további évtizedekben is az állandó, megoldatlan problémák sorát jelentette. II. József erőskezű uralkodó volt, aki célját adminisztratív, hatalmi eszközökkel érte el. A felekezeteket mindig bevonta törvényeinek előkészítésébe, a protestánsok azonban képviseletük ellenére sem tudták minden esetben elérni közös céljukat. A türelmi rendelet kibocsátása előtt például báró Prónay Gábor is részt vett az evangélikus egyház részéről az előkészítési munkálatokban. Az 1782-ben Pozsonyban kezdődő valamennyi felekezet képviselőinek bizottsági ülésének tárgya az volt, hogy a vallásszabadság sérelme nélkül „hogyan lehetne kiterjeszthető azon iskolarendszer az ő iskoláikra”. A tanácskozások elsősorban reflexiókat, véleményeket fogalmaztak meg, majd a protestánsok kérésére egy év haladék után 1884- ben folytatódtak. A protestánsok meghallgatása azonban csupán formaság volt, az uralkodó ragaszkodott elképzeléseihez, ugyanakkor a protestáns ellenállás sem volt egységes: „... engedni valamit a protestánsok kedvéért a rendszerből, a kormánynak szándékában sem volt, a mi egyébiránt már csak annál fogva is természetes vala, mert az evangélikusok nagymértékben hajlandók voltak a kormány iránti engedékenységre...” - írja Révész Imre.313 II. József az általa meghatározott iskolaügyi reformoktól nem állt el. Intézkedések sora látott napvilágot, 1785-ben az egyetemes tanrendszerre, a királyi direktorok hatóságára, a protestáns iskolákra vonatkozóan. A protestáns egyházak 1787. január 16-án és október 31-én folyamodványban adtak hangot ellenvetéseiknek. Többek között a közös iskolákra vonatkozóan hangoztatták azt, hogy a vallás és lelkiismeret-szabadság szellemében ne csak az iskolaépületek legyenek a protestánsok birtokában, hanem gyermekeiket a saját vallásukon lévő tanítók oktassák. A protestánsok ekkor félreértették a közös iskolák létrehozásának lényegét, azt hitték, hogy a protestánsokat katolikus iskolákba akarják kényszeríteni. Tekintettel arra, hogy a közös iskolák kérdése nem tartozik témánk tárgyához, e problémakörrel részletesebben nem foglalkozunk, csupán hangsúlyozzuk, hogy az evangélikusok ekkor is kérték, hogy a „gondolkodás, tanítás, vallásszabadság, békekötések és az évszázados gyakorlat alapján hagyattassék meg iskoláiknak s nevelésügyeiknek teljes, tökéletes elkülönözöttsége”. Ez ügyben a református egyház 1788-ban még erőteljesebben ad hangot kívánalmainak, s így 1789-ben a kancellária válaszában ígéri, hogy az uralkodó biztosítja vallásszabadságukat az iskolai területen is. Ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a kormány által kiadandó kézikönyveket a megjelenés előtt megtekinthetik, véleményezhetik, vallásuk célkitűzéseit érvényesíthetik a protestáns egyházak. A felekezetek azt is kérték, hogy maguk készíthes313 RÉVÉSZ 1870. 34-35. 100
