A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. (Békéscsaba, 2012)

Bódán Zsolt: Ünnepek és hétköznapok. Egy gyulai polgárcsalád élete a Horthy-korszakban

Ünnepek és hétköznapok

például gyakran port törölgetett a szobákban a szobalány után...51 A háztartási kiadásokra Sztojanovitsné férjétől kosztpénzt kapott, arról azonban külön feljegyzéseket, kiadási naplót nem vezetett. A bevásárlásokat a személyzettel végeztette, akik utána mindig elszámoltak a kapott pénzzel és a vásárolt dolgokkal. A konyhai költségek mellett a gyermekek kisebb kiadásait is ebből az összegből fedezte. A rezsi jellegű költségeket (pl. a villanyszámla vagy a téli tüzelő) azonban már nem a háztartási pénz terhére rendezte a család, azokat a családfő külön intézte.52 Bár a csorvási birtok mindennel elláthatta volna a családot, onnan évi fél disznón kívül mást nem hoztak be Gyulára, s a napi szükségleteiket a piacról és a boltokból fedezték.53

A háztartás vezetése mellett a gyermekek nevelése volt a ház asszonyának másik alapvető feladata. A család külön dadát nem alkalmazott, szükség esetén a szobalány segített (pl. sétálni vitte a lányokat), de a gyermeknevelésben alapvetően a szülők szerepe dominált. A testi fenyítés nem volt szokás a családban - jó szóval, személyes példaadással igyekeztek nevelni gyermekeiket.54 A családban uralkodó bensőséges viszonyokról sokat elárulnak az egymás közötti megszólítások. Bár Szto- janovits Szilárd magázta feleségét, az már tegezte őt csakúgy, mint a gyerekek, sőt, utóbbiak gyakran becézgető megszólítással is kedveskedtek apjuknak (pl. apuskám,

51 „Anyám nem volt állásba. Magát a személyzetet irányítani, a szobalánynak, hogy a takarítás... és anyám rettentően szeretett dolgozni, hogy így mondjam. Például a szobalány kitakarított, végig takarította a lakást, de a szegény anyám szerette, hogy porruhával ezeket úgy kitörölni, meg a szobalány után is, dél felé hogy letörölgetett még egyszer. ”

52 „Apám odaadta neki a háztartásra való pénzt, és anyám azzal gazdálkodott, és annyira... hogy mondjam, be tudta osztani anyám, hogy az elég volt. Hogy nem hiszem, hogy hónap közbe, vagy valami. .. Hát mikor már nagyobbacskák voltunk, főleg Lili, mikor már ruhák kellettek, vagy valami, hát akkor nyilván megbeszélték, hogy ez kell vagy az kell pótlásként. De a háztartást abból, amit apám, nem tudom, másodikán, mert akkor úgy volt, hogy a nyugdíj is azt hiszem, a hónap első napjában jött, és mondta, hogy: Édesem, a háztartáspénzt oda adom. És ebből a háztartást meg a többit. .. Az olyat, hogy a fát mondjuk, mert ugye akkor fával volt a fűtés, azt apám megrendelte általában itt az uradalomtól, az Almásy uradalomtól, a télre való tüzelőt, meg nem tudom a villany, ilyesmi, hát szóval azokat nyilván őfizette, mert anyám a háztartást... Vagy abból összespórolta anyám, akkor nekünk, ami kellett még. Szóval egyikőjük sem volt könnyelmű, és be tudták osztani. ”

53 „Apám nem akarta, hogy nagyanyám úgy tartsa, könnyű neki, mert 6 Csorvásból él. ”

54 „Valahogy a szülők is... annyira, annyira otthon volt az ember, azt érezte, hogy védett helyen van, hogy egy védett otthon. És mondom, sose kapott ki az ember, de valahogy tudta, hogy ezt kívánják a szülők. Hogy így viselkedjen, vagy úgy viselkedjen, hogy megfelelő gyermek módra viselkedjen, hogy köszönjön... szóval nem kellett - hogy mondjam - olyan nagy cécót csinálni, hogy na most megneveljük a gyereket, hanem hagyták, hogy magától mit, s akkor legfeljebb kijavítottak, hogy nem így, hanem úgy mondjad, vagy ezt mondjad, de nem... semmi külön, semmi különösebb ... nem érezte azt az ember, hogy na most engem ezüsttárcára ültettek, mert én gyerek vagyok [...] Olyan természetes volt az, hogy mi gyerekek vagyunk, és olyan természetes volt, hogy ők védenek minket, vagy hogy mondjam, szóval nem is érezte az ember azt, hogy jaj hát fegyelmeznek, vagy egy rossz szót halott volm [...] Nem is tudom, hogy csináltunk-e olyat, hogy kikapjunk valamiért, vagy ki kellene kapni valamiért, valahogy annyira az volt a hangja az otthonnak, hogy semmi olyan nem történt. ”

189